Utak visznek jótól jóig:
bölcsőtől a koporsóig.
Mind a kettő jó, mert igaz:
egyik díj, a másik vigasz...

Régen inspirál már egy gondolat,
olyat alkotni amit más nem tudhat,
nem verset irományt, kézzel foghatót,
körbe lehet járni mint egy szobrot.

Híres festőktől ragadtam a példát,
azok alkotása adott témát,
oly sok technikával készülhet egy kép,
ecsettel tenyérrel, netán rádobott festék.

Csillagfényes esten netán csillagra lépek,
sötét kárpiton oly csodásak ezen képek,
az egyik pislog, másik halovány vagy fényes,
amiért örömöt szerez mindegyik képes.

Gyönyörködni lehet bennük, nem érinteni,
mi fogható a földi csillagot szeretni,
hogy ismered sok közül, melyik hullócsillag,
üstökös mi örökre végtelenbe ballag.

Húsvétra várva 
        
Jöttem általdöfve – csak harmadnapon,
Nyit ajtót az éjféli telihold –
Csodára vágyva gyermekek születnek,
Nem kérdve a reményt – hol kóborolt?
És jöttem általdöfve rút szavakkal –
Ajtót mutatva – „Ki vagy Te bolond?”
És mert megölték lelkét a világnak,
A Júdás most is Jézust káromol –
 

Jövünk az idő
Kezdete óta - Jövünk
Fékezhetetlen -

 Förgeteg hátán
Jövünk az Öreg puszta
Szárnyas honából -

Szép mezős jó szél
Fúvásai honából -
Hunor és Magor
Házából jövünk -

Turul sólymok uralta
Rendíthetetlen
Nimrud Birodalmából -
S általunk a múlt üzen.

Miért is indulnék, és hová mehetnék,
Visszatart, nem enged egy láthatatlan fék,
Itt volt, és van minden „hívem, kapcsolatom”,
Vadkacsát etetek koplalós partokon,
Izmos vadkanokkal komázok, esténként
Csörtetnek, taposnak hozzám széles ösvényt,
E társaságból csak károm van, nincs hasznom,
Feltúrja kertem malacos komaasszony,

Nos... lehet nyalni orbán valagát, de aki ezt teszi, az épp olyan, mint orbán...

/ Valentin napra/
Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal
Paripaként száguldott a nap az égre
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe
Mit, ha tudná, ma Valentin napja
Melegét a szerető szíveknek adta.

A reménykedő szívek egymásra találjanak
Örüljenek e szépen ragyogó napnak
Virágok bimbója kinyíljon végre
Ragyogó arccal nézzenek az égre

Különös illat járta át a pajtát,
hazavitte frissen csépelt szalmáját,
vala bálázás nélkül volt behányva,
vitték szalmazsákba vagy almozásra.

Jó játék volt ott benne hancúrozni,
világ elöl bújva benne aludni,
mikor fiatal lányként rám ugrottál,
zizzent a szalma, az első csókodnál.

Kovács-apám

Tüzeket látok az éjben,
dübögés reng a csönd alatt.
Kovács-apám erős karjában
kalapács talpa villan,
s izzik a múlt a fényes üllőn.

Egy tollpihével csiklandoztad,
álmom csodás reggeliébredését,
majd ajkaddal csókot leheltél,
széthúztad éjszaka sötét függönyét.

Illatozó tested belengte,
kicsinyke szobádnak minden szegletét,
telt kebleid kikandikáltak,
ahogy igazítottad éjköntösét.

Ott fenn a fellegekben,
csak a szél mely dübörög,
fentről lelátni mélybe,
nem hallod levél zörög.

Rétisas körözve les,
zsákmányt oly fürgén kutat,
elbújnak most a cinkék,
meg gyors reptű madarak.

/2OO2.Választások./

A ház, ahol születtem, amely felnevelt,

Kinyújtják még dermedt karjukat a fák,
kopott ruháját zöldre váltja a rét,
fejét ingatja sok kacér hóvirág,
hófehér leplét levetette a tél,
mosolyg a természet, virít a sáfrány... 
köszöntünk Tavasz, végre, hogy eljöttél!

2019. február 12.

Hej, Ti Zászlóvivők!
Magasan tartsátok azt a zászlót!
Lobogjon benned hazafiságod
Figyeljen szavadra, ki tiszteli a szót!

Hej, Te Zászlóvivő!
Ünnepelj, ne dideregjél!
Lesz még meleg, elmúlik a tél
Majd, ha  a nap álmából felkél.

Száz esztendőnek ón-csendje már a testé,
Ám lelke nem pihen: mindig föllobbanó!

A lírát legyűrte a lári-fári...