Mennyei királyságom e szegény köztársaság
 

Nem döngettem soha
se kaput, se mellet,
büszkén léptem tova
a kísértés mellett.

Akadozik a nagy szerver –
nem az isten, csak a szer ver.
Egész napod e-mail-etlen –
a technika kíméletlen.
Kékre fagyott monitoron
révedezz a money koron.

Amikor a toll már kihullott kezemből...

Erdő mélyén , fenyőfák tövében
Lila szirmaival nyílik a ciklámen
Tölgyek, fenyők alján
Csendben bólogatván

Nagy lombú tölgyek árnyat adnak
Madarak röptükben dalolnak
Ciklámen virágok szép emléket hoznak
Ha ere jársz, feléd bólintanak

Anyám a virágok közt harmatot járta,
Apám hidakon át bátrak közt lépkedett,
Anyám nyitott szívével várt a csodára,
amíg Apám csak titkolta a vétkeket.

Meddő vitánk
Mezei István

De szeretnék egyszer
zúgó vihar lenni,
megmutatni mint lesz
mindenné a semmi,
hogy nő lepke szárnyán
pergő fergeteggé,
ezer rezdülésből
hatalmasan eggyé…

Csöndet font körém az éj komor sötétje,
Mikor a nap eltűnt vérvörös palástban.

Ha én Idő lennék,
néha megpihennék,
hegyek ormán ülve
csillagmorzsát ennék.

Sziklák pereméről
harmatcseppet innék,
nagy Tér barátomnak
kóstolót is vinnék.

Ma átmentem a nagyszüleim sírját is letakarítani, mert tudod, hozzájuk már csak évente egyszer mennek a látogatók, hogy pár szál virágot, vagy éppen egy sírcsokrot az ő nyughelyükre is letegyenek. Aztán az elszáradt virágokat már nem takarítja le senki. Mindenesetre ma rendbe tettem, s amíg munkálkodtam rám köszönt a tisztelendő úr!

2018. június 18.

Kedves F. W. Éva!

Néhány héttel ezelőtt Farkas W. Endre jóvoltából két versem jelent
meg az "Előretolt Helyőrség" c. hétvégi mellékletben.

Mondd meg Uram miért
Mezei István

Szentség az én földem: Ő az én szentségem.
Tenyérnyi hely csupán a nagy mindenségben,
Mégis ő a világ, többre nem is vágyom.
Mért tenném, ha helyem csak benne találom?

575575

Rohan az idő, és hiába szaladok,
utolér, lehagy. Visszatekintek,
Ami szép volt mosolya: szaladó évek

Már régiségben élek. Keresnek, megtalálnak.
Majd ha meghalok, fel is fedeznek
talán, de addig vagyok még szerénységben..

Az utazásom lassuló szókeresés
Az érkezésben véges számokat
mormognak, imádkoznak, s mind én vagyok még..

Volt egyszer egy kisnyúl, és megéhezett finom sárgarépára. Mindenki tudja, a nyulak imádják ez a zöldséget. Ha tehetnék, egész nap ezt rágcsálnák. Sajnos csak ritkán jutnak hozzá.

(Kép forrása: ingyenes 

https://pixabay.com/hu/mezei-ny%C3%BAl-ny%C3%BAl-h%C3%BAsv%C3%A9t-%C3%A1...)

Kedves Szendi Gábor!

Olvasom a cikkeit és most érdekes felfedezést tettem általuk: a paleo üti a ketogént...

Szemeid csillagok, ha lágy mosoly jő,
csodásan nyíló ablakok, melyen át
lelked a mélységekből, ha kell kilát,
mert látni maga az élet és erő

Meglátni mindent, ami szerethető
az életet, könny gyöngyét, vágy mosolyát.
Ha valaki vak volt, most ordítja lát,
és csodálja, mert hisz, hisz van Teremtő