A test csupán egy gyenge jármű:
szívvel hajtott karosszéria,
istenkézzel deformált sármű,

    Vívódás és vigasz

Ráültek egy padra sokan elfáradtak.
De fenekén a nadrág kilyukadt, hisz
egy szálka felhasította. A deszka védekezett.
Én független vagyok. a szálka szilánkja
volt a tettes, aki nem simult, csak úgy tett,
mintha nem függne, már a gyalult deszkától.

Öreg kukás ,van itt szemét
Elméd,kezed,jobb napokat megélt
Válogatod más szemetét
Öreg ember,ott a helyed ?
Szép napjaid elfelejted?

    Valakik csalitba csalták,
bűzölgő mocsárba lökték.
      Hátába csapták a baltát,
szép szívét mozsárba törték.

Hej te, hej buta Mariska!
Kinyílott a tamariska –
nem látod?

Elmúlt az ősz,tél követte
Elrepültél messze,melegebbre
Isten neked két hazát adott
De a mi hazánkban vagy boldog!
Kéményeinken vár vissza fészked

Utolértem a futórózsám –
régóta loholtam nyomában.
Bársony-szirmosan hunyorog rám:
azt hiszi, ő ébredt korábban.

Száz kis béka a csúcs felé tört
fele útnál már mind meggyötört
tömeg rikolt: add fel
célod nem éred el
csak egyik: hallócsöve eltört.

Az egyszerű falusi paraszt ember soha nem kívánta a háborút. Az bizony szenvedéssel, rombolással, kegyetlenkedéssel, akár erőszakoskodással is járt.

   Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren túl, élt egy szegény ember. Volt felesége és hét gyermeke. Négy lány és három fiú, mint az orgona síp. A lányok még kicsik voltak.

Már mutatkoznak a csalhatatlan jelek,
Ha élni akarok, el kell, engedjelek.
Finom aranyporod lerázom magamról,
Meg kell szabadulnom fájó hiányodtól.

A ragyogó nap nekem fény, az életem.
Sokszor gondolok csillogására.
Sebeim az árnyékban napfény hiánya,

Repcecsokrot szedtem neked.
Loptam érted! érted?
Júdás pénzzel megtűzdeltem.
Mert elárultad
Álmaimat.
 

Fenn, a fenyvesek koszorúzta
zordon és sötét hegyek között,
ember nem lakta tájak fölött
élt egy tündér, olyan szép fajta.

Tavasz nyitott,erdőn jártam
Egy hegedűre rátaláltam
Margarétás zöld fű között
Hegedű volt ,törött

     1945 május nyolcadika. Az egész Európában, sőt az egész világon megszólaltak a harangok. Egy szörnyű világégésnek a végét hirdették csengő, ünnepélyes, vidám hangjukkal.