Az ő nyája sosem fut legelőkre,
nem kíséri, s vigyázza hű puli.
Szürke szamár sem csenget előtte –
ez összevetés rangon aluli.

Aludj el, óh, gyermekem,
énekelted sokszor,
s nem akartam elaludni,
hisz játszani oly jó.
Most aludnék karjaidban,
a rossz gyerek ki jó lett,

1.)A kereszt a földeken (tarlón, nálunk tallón) ideiglenesen tárolt gabonakévékből, azaz kívíkből készül. Részei a négy keresztláb, alsópap és felsőpap átlósan, saját anyagából lekötve. Az asztag ezekből a kívíkből készül, de a tanya udvarban.
Mellette hordóban, dézsában vízzel, hogy ne érkezzen mordulni az égre a láng.

Álmomban is egyre gyakrabban látogatsz jó anyám;
Emlékszem, midőn a tavasz  szépségeiben ,
Madarak csivitelésében, az erdők zenéjében,
Virágok , bokrok színes világában sétáltunk veled…
A természet szépségeit imádva  jártuk: Te és  öt gyermeked.

Akik boldogan hallgatták
Gyermekük első szívverését
Vigyázták minden kis rezdülését
Értették gyermekük üzenetét

Nekem már nincs anyám,
s neki sincs gondja rám.
Persze – emlékezet!
És ha nem létezett?

Eszmélésem óta örökké dolgozott. Állandóan főzött, mosott, vasalt, takarított. Kertet gondozott, állatokat nevelt - tyúkokat, a tojásért, majd a húsáért, - malacokat etetett, hízlalásra. Negyven kacsát, huszonkét libát tömött évente. 

Megszólítottál: mint a bizánci császár,
ki segítséget kért Orbán pápától.
Alma virágát, nehogy lefestegessék,

Hat fekete bivaly –
       rossz lelkiismeret,
földöntúli, sötét,
       könnytelen menet -

Madárka száll a víz felett,
szél csücsül a fán,
a tavaszt is kifecsegi, 
mint a tulipán.

Ma még ölelheted? Szeresd, csókold, imádd!
Simítsd eres kezét, kérdezd ` - Anyám, mi bánt?
Hímes csipkés kendőt illesz homlokára.
Mosolyogj..... ha tudsz még, ... mutass a naptárra.

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Hagyjuk már! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! És különben is, hogy nézne az ki ?

Őröl még az emlékmalom
Takarítás volt szombaton
Színdarab a néprádión
Anyám keze a vasalón

Nagy pocakban kis mocorgó,
izgő- mozgó csöppnyi fény,
rugdalózik éjjel- nappal,
úgy ahogy az belefér.

Anyák napi üzenetem,
sírdogálok hűlt helyeden.
Merre vitt a kegyes végzet,
kémlelem a messzeséget.

Kocsi mésszel - ha megázik,
de hosszú az út hazáig!
Sityereg, sutyorog a mész,
füstölög, gőzölög az ész.

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évezredeken.
át az út porát verte itt sok esőcsepp.

Túl a réten, túl a nádon,
egy magas domb oldalán,
négy szép gyermek emlékével,
éldegél ott az anyám.