Mit jelentesz nekem édes Hazám?
Nézem a térképen megfogyatkozott orcád!

Mit jelentesz nekem?
Édes hazám Magyarország!
Hegyet,folyót,dombot ,erdőt
Búzatáblát,fészket,hol madár költ
Alföldet, lengő délibábot,

Volt a mi falunkban egy bolondos bácsika, nevezzük Sándor bácsinak.

Marcikám, ha majdan betűimet fejted,
s édesanyád nyelvét addig nem felejted,
nem emészti idő versem hordozóját –
fehér papíromon élnek még a strófák -,

Múlt évben 20 ezer gyermek tűnt el Magyarországon!

Néztél-e már kisgyermek szemébe?
Csendben, kíváncsian elmerengve?
Vitt már téged magával mesébe
megfejteni a titkot töprengve?

Marx részegen döntötte a szőlőtőkét.

575575

Újra virágzik a csodás selyemszegfű.
Együtt hoztuk még akkor a magját.
Egy rigó fütyörészett, s tücsök hegedült

Gondolatom, szavam, tettem Terólad vall,
Itass át Teremtőm Igéddel, Magaddal.
Tán megtévedt sivatagi vándor vagyok,
Ha innom adsz, Belőled másnak is adok.
Kiszáradt az ajkam, cserepes a szám,
Hozz megnyugvást, felfrissülést, enyhet énrám.

Erdő szélén tanya, minden fala szürke –
messziről kerüli róka, farkas, ürge:
fekete az ajtószárnya, hunyó ablak

Az alábbi vers a legkedvesebb versem, a Magyarerőn "lakó" barátaim valamennyien megértik, miért...
Foagadjátok szeretettel.

Ott,ahol a szobrok állnak sorban
Ahol lilán virít  a fák közt a rhododendo
virága
Ahol a mamutfenyők az égig érnek
Hol patak partján ciklámen nyílik éknek

Volt valaki, ki mindig figyelt rám,
de most hirtelen hűtlen lett hozzám.
Nem értem, mi történt, fejem töröm,
de hogyha visszatér, megköszönöm!

Most meg a bujkáló lonc
lett a szívemen kolonc –