Rovással élő kopjafára véssük
a jelent kísérő percek énekét,
hírünket rőzselángok jelzik még--
tisztán ősi dal zeng felénk zenét.

Párizsban zokog az ősz
Hullnak a falevelek
Utca kövét pirosra festik a fegyverek
Könnyet hullajt az ég
Nem mossa azt le soha
Áldozatok vére kiált Istenért
Lobban a gyertya,értük ég

(Gizus az asztalnál ül és a rádiót hallgatja fülhallgatón keresztül és veri a tamtamot)
Lajos: Szerbusz Gizus, megjöttem. Hol a vacsi?
Gizus: (nem hallja a rádiótól)

Ismered az öreg Márkust?
Kedvelem.
Azt kiáltja, csak, most már ….. pszt,
csend legyen!

Aranysárga könnyét
ontja már a nyárfa,
vigasztalja napfény                                    
langymeleg sugára'.

/Sopron-i emlék /

Őszi avar teríti a földet
Ragyog a nap,sétálni megyek
Velem van a magány
Hű társam,nem hagy engemet

Lajos: (az asztalnál ül és Gizust várja) Hol van már ez az asszony? Már régesrég itthon kellene lennie!

Ugye még sokunk emlékszik László Petrára

Megöregszel, a világ fiatal marad,
elköltöznek és jönnek az új madarak,
dalokat hoznak neked, vidám éneket,
elgondolkoztatnak, és megbékítenek.

Csillagok alatt alszik a rét,
az égbolt dúdol valamit,
talán csak egy kis semmiség,
talán ringatja angyalait.

/Badacsonytördemic/

Ünnep volt a faluban
Szent Mártonnak napja
Libasült nem gágogott már
A kemencében az udvarban

Úgy történt vala, egyszer, elég régen,
László király uralma idejében,
Kunok támadtak Torda határában
Ellepték a tájat lóhalálában.

Mintha Liszt rapszódiát hallanék!--
madárhangban szél zenéje kísér.
Körülöttem mindég ilyen a vidék,
mint örök-járó, hangos lemez--

/A nagy menetelés !!! 2O13.1O.27.!/

Gizus: Ne az újságot olvasd Lajos, hanem velem foglalkozzál!
Lajos:  Mi a bajod már megint, Gizus?

Ajándékot kaptam én ezen a héten,
A napsugarat,   fényt nem is reméltem.
Kinyílt most felettem a szelíd pannon ég
A csüggedő halandó mereszti szemét.

575575

A zöldből sárga már a fának ruhája
Mindegyik levél egységét bontja
egyedül s a fa újra egy évvel vénül.

Új csillag az égen,
könnyes szemmel nézem,
vajh', hogy ábrázolnád,
ezt egy szép festményen...

Gábriel József festőművész emlékére
  1952 - 2015.november 10.

/Osztálytársak voltunk középiskolában/