|
sze 11/25/15
Lénárd József
575575
.
Ha megérinted kezemet, mosoly-ajkad
vágy-szeretetét sugározza szét.
Összegyűjtöm mindig, hogy együtt, fény legyen.
|
 Múló tavaszok pillantanak szemed íriszébe.
Élsz, mint cseppben az ős tenger, e tükörképbe
mozog minden, amire éppen rátekintesz,
ám az idő intő ujjára kérdőn visszaintesz.
|
Nos, vége…Álom volt csupán?
Ma bottal járok az emlékek nyomán.
Mert forrásokon, s berkeken,
s a földön, hol csak járhatok,
|
...üzenet az égbe...
|
Nem régen volt, ám megesett,
nagy sztori lett, cifra eset.
Valahol a sivatagban,
megérkezett holtfáradtan.
|
Már a kertjeink alatt portyázik a tél,
az ember befűt, mert hideg már az este,
kályha melegével parolázik, a tér
elfogy, de teától megbékél a lelke.
|
Már öreg este volt, mire úgy határoztunk, hogy aludni térünk. Közben megjött munkából Cecile, a fiam párja, és az a bor mellé az asztalra került Franciaország másik jellegzetessége, a sok fajta sajt.
|
Boriska: Aggyon Isten Mariskám!
Mariska: Fogaggy Isten Boriskám!
Boriska: Na meséjjen merre járt, míg az ég zengett?
|
Indulnék talán, de már nem visz a lábam,
ha bánatos vagyok, szeressen valaki,
csak az kívánom, mert az ember magában
felesleges, elfelejtett, vacak holmi.
|
k 11/24/15
Dáma Lovag Erdő...
Viktória a nevem
Gyarapodik szókincsem
Tizenhat hónapos vagyok
Vigyázzák álmom az angyalok
|
...kutyából nem lesz szalonna...
|
 Temetőben járva, ebben a késő őszi gyönyörű időben, nem sietünk.
|
h 11/23/15
Dáma Lovag Erdő...
Dörög az ég, villámlik
Ádáz küzdelem dúl
Szegény parasztság
Küzdelme elindul
Voltál már magyar
Zsellér a földeden!
Drága anyaföld
Már másnak terem!
|
Mariska: Aggyon Isten Boriskám! Gyűjjön, üjjön le, pihennye ki magát és meséjjen, mi újság van, má egy hete, hogy nem talákoztunk!
|
Sorokat írok játékból, komolyam,
az éj közepén körmölöm le versem,
mert higgyétek el ilyen csoda is van,
lehet, reggelre ezt el is felejtem.
|
Mintha csak tegnap történt volna, amint felbukkannak a képek…pedig egy emberöltő van mögöttünk.
|
 Itt járt őseid nyomát járod szüntelen,
ismerős szemmel nézelődsz a szelet térben.
Palástot kanyarít rád a naplemente pírja--
takaróddzál vele! Tévedéseid a messzeségben
az idő, úgy is ráncaid közé, homlokodra írja.
|
szo 11/21/15
Dáma Lovag Erdő...
Hajnal fénye festette az eget
Narancs színűre a szálló felleget
Ami csendesen úszott a város felett
A Báger tó tükörképében megjelent
|
 Gyorsak, és szét robbannak a percek,
szilánkokká törve jajdulsz belé.
Jajgat benned a gyermek,
hogy van indító kezdet,
de nincs út visszafelé!
|