Hajnal pírja hasad
Fákon látom csupasz ágakat
Öreg fámon egy levél sem ül
Holló károg fa ágára települ

Sarkady Sándor
verse varázsol
gyermeki lelket,
ébredezőt,

Megpróbálom a kor szelleméhez méltóan azzal a szóhasználattal visszaadni ezt a kis történetet, melyet leírok. Remélem bocsánatos, fiatalkori botlás, s nem több.

Már nincsenek tervek, kialudt az álom,
Sem elvágyódás, talán csak a képzelet,
Itt maradtam végleg, ez lett az otthonom,
Az evolúció engem itt felejtett

Az öreg Lágyo bácsi, aki valamikor a cigánybandában is zenélt, érdekes jelenség volt a faluban.

Történik napjainkban, egy fogorvosi rendelőben.
Szereplők: Orvos
Beteg, Szomorú Jenő
Mancika

Megpróbálom én is, de hogyan is meséljem
Történetem szavakba hogyan is öntsem?
Réges –rég történt, még tervező koromban
Tervet egyeztetni mentünk a fővárosunkba.

Ne hagyj itt Testvér,megfagyok!
Segíts felállni,mert meghalok!
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

Ötven, hetven év, vagy kilencven? Elmúlt,
minden marad, az idő már mögötted szalad...
Ma már, dédunokáid ősmagyar szemében
fürdik a hajnal, és a születő alkonyat.

Annak idején volt egy kis falucska a Hernád völgyében.

     Lassan egyhangúan teltek a napok.

Vadtól a szelídig

Friss hó takarja a régi szemetet,
figyelek rozsdás évtizedet és váltót,
egy kedves arcot hiába is keresek,
kapukig visznek tétova vadnyomok.

Kiált a Föld ,VIGYÁZZATOK!!
Hol vagytok ti bús BÉKE galambok? 
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek,s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ!

Egyszer volt egy icipici tarka cica
Alig nagyobb, mint egy pálinkás kupica.
Gondolta egy napon: hát világot látok,
És hogy jobban lássak, persze, fára mászok.

Ebben a hideg januári éjben
Feltekintek a csillagos égre
Száll,repít a gondolat
Keresem,kutatom csillagodat