...viaskodom velem...

 Ahogy megvacsoráltak, a színjátszó csoport úgy döntött, hogy a szálloda elötti tágas ligetben fognak kicsit bulizni, és csak holnap mennek megszemlélni az éjszakai Budapest szépségeit. Lajcsi a gitárját hozta le a szobából, és még Zsó is , aki a „party“ női mókamestere, meg mindenese volt, dorombot vett elő a farmerzsebéből.

A romok közé vidámnak születtem,
hercegnek, boldognak éreztem magam,
volt vaskarikám is, volt szép falovam,
a Nap mosolygott az égen, felettem.

Életed az életet
bezárva őrzi most.
A kis lüktetéseket
érzem, és átvillanyoz a tudat,

Tőlem az életed kaptad,
S hozzá némi útmutatót.
Használd ki ezt az alkalmat,
S kerülj el minden buktatót.

Te vagy a legszebb. A báj játszik arcodon. 
Mintha mondanád, ne menj maradj még 
Megbabonázol folyton, óh de maradnék 

 Mint mindig most is nagyon büszke vagyok rá!!!

Álmaimból korán reggel
Kakas szóra ébredtem
Felrepült a kerítésre
Kukorékolt begyesen

Három bátyám közül, ő a legkisebb.  Különleges természete van. Szeret bennünket, de csak nagyon távolról. Nem emlékszem, hogy valaha is kimutatta volna azt amit érez. 

Kopott évekkel kövezett patak vagyok,
hét évtized-szegély szűkíti a medrem,
de hiába ölnek mérgek és szándékok,
végzetem idáig én már megszenvedtem.

 

Már hiába nézed - a nap lebukott.
Röhögj, most már úgy is hiába
sírnád vissza az iménti fényt.
Nem alkotsz, hát röhögj, mint a gyáva,

Fényes a szemem. Már lelkem is hangtalan.
Ropog minden ág ahogy sétálok
neszez még egy-két levél, s leesik. Tél van.

A fény után a hamu földet ér,
a csend szétfolyik és megfagy.

Büszkén állt új autója mellett.
Csillogott, fénylett a drága kaszni.
Simogatta, mellette tetszelgett
S tervezte, hova fognak utazni.

Közszemérem sértő

Homo erectusz