Remegni kezd a hangszer, húrja megfeszül,
kesernyés édességgel árad, elvegyül.
Rőt, vörös színű, különös, fura elegy,
lassan alvadó vérként takar sebet.

Gyermek vagy még, kicsiny, s oly törékeny,
Bizonytalanul haladsz előre,
Mint kisgyermek, családod körében
Célod egy, felnőtt légy egy-kettőre.

Dőlnek a fák, reccsen az ág – bűnös ölés, ami zajlik
Sírnak ad át ez a korszak: erdőt írt, már sose hajlik
lombkoronájuk a szélben a fáknak, s tűrjük a bajt itt.

Áttetsző a víz, sodródik a sárga nád,
a bánat úszik rajta, nem a dinnyehéj,
de még langyosak a nyárban az éjszakák,
tudom, a tó hol nyel el mélyen, hol sekély.

Magyar vagyok... és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.

Hogyan kezdődött? Nem is emlékszem már
Kerülgettük egymást, nem mertünk szólni.
Pillantásainkért kezdtünk harcolni,
Bár hömpölygött valami érzelemár.

Reggel van, nyári pirkadat.
Kórházban vagyok – egy adat.
Fejemben munkál az adag
gyógyszer, mit este osztanak.

Öreg akác, ahogy nézlek,
De sokat tudnál mesélni!
Elmúltak feletted a történelmi évek,
Ágaidra sok madár ült megpihenni

Nyitva áll már a kapu,
Szél kinyitotta
Bármikor átléphetsz,
Ki-bejárhatsz rajta

A fél év

Volt egyszer egy hangulatom -
ellopták azt ebül, potom.
Ha csak lehet, visszalopom –
én leszek majd a robotom.

Hol volt, hol nem volt, réges-rég élt két vetélkedő testvér, akiről a mesém szól.

(Kép forrása internet)

Sorsunkon tapos az idő.
Ötven-hatvan éve rongyolódik a bőr,
foszlik az élet, mint a sokat használt könyv.
A kort jelző ránc, mint hegyes tőr,

Petőfi Sándor a sírodat ássák –
hol elföldelnek, máskor meg kibontják.
Csontjaid halmán új tudományt szőnek –
pro-kontra bandák túrják szemfedődet.

Mondd: meghaltál-e véres Segesvárnál,
mint hogy kívántad: harcban, mit vártál?
Muszka szuronytól, vagy orv osztrák tűztől?
Miért nem lettél egy a sok űzöttből,

Visszatértem, nagyon hiányoztatok. Most lesz mit bepótolnom, annyira termékeny volt a csapat. Egyszerűen annyira be voltam havazva, hogy képtelen voltam olvasni benneteket és beküldeni verseket. Ilyen a nyugdíjas élet, semmire sincs időm 

Kidőlt,bedőlt kerítése
Nád a tető,szél megtépte
Elhagyott a tanya háza
Gazdája vajon útját hol járja?