Mintha szólt volna hozzám valaki,
vagy ez a legújabb tévedésem,
talán, egy hangot fogok hallani,
és megtorpantam, az égre néztem.
|
sze 12/04/13
Mezei István
Szivárványt sóhajtottam az égre még,
végre sem gondoltam, bár beteg voltam,
mert törött kezemben volt a messzeség,
édesanyám adta vigasztalóan.
|
sze 12/04/13
Mezei István
Fuldoklik, ki ma
ír, mintha víztükörre
róná sorait.
|
A múlt nekem hűtlen szeretőm volt mindig,
és a jövő kacéran cédaként hiteget,
de a jelenem forrón mellemben izzik,
bárhonnan törnek rám a sötét fellegek.
|
Nehéz évtizedek állnak mögöttünk, és úgy néz ki még nehezebb évek várnak ránk. Fogytán az energia, fogytán a pénz és az élet…, de talán mindennél fájóbb az együttérzés, a szeretet és a jó szó hiánya.
|
Jöjjetek sötét, decemberi éjszakák
A néptelen tereken és utcákon,
egy-egy ablakban imbolygó fény, félénk láng
pislogja közeleg már a karácsony.
|
Az év minden napján, ott mélyen bent rejtve
egy apró kis zugban, árván elfelejtve.
Hordozod magadban, és nem is tudsz róla,
csak mikor előjön, nézed csodálkozva.
|
...sok szeretettel...
|
/ Csak azért is ünnepelünk /
|
szo 11/30/13
Mezei István
Csak egy álarc, amit rajtam láttok,
ne tévesszen most meg ez titeket,
ugyan mélyek arcomon a ráncok,
táskás szememre kell a szemüveg.
De eljárok még bármilyen táncot,
|
Ha nem úgy gondolkodtok, ahogy én,
|
Ellopták a fejünk felől az ózonernyőt és nyakunkon az ibolyántúliak, lokátorok őrzik álmunk, ellenségünk csak azok a gaz afgánok és irakiak.
|
Eljött a tél, vele sok fagyos éjszaka,
tízezrek laknak az ég alatt, nem házban,
dermeszt a hajléktalanok rekedt szava,
nyomorukkal leszek én most is hazátlan.
|

Elkészült Ágoston Tibor: Göröngyös Utakon (Napló 1885-2013) c.könyve
|
sze 11/27/13
Mezei István
Athénban a demokrácia haldokolt,
Szókratész lesétált lassan a piacra,
megnézte, mit árul a pár árus és bolt,
bár tudta, az élete utolsó napja.
|
Egyszer régen sok, sok évvel ezelőtt vonattal utaztam Kárpátalján, és amikor a távolban feltűnt Munkács csodás vára, a fülkében ülő öregember, akiről valójában nem tudtam, hogyan került oda, így szólt hozzám:
|
Ahogy egymással bánunk, olyan a hazánk,
és most valahol elrontottuk a sorsunk,
véres jeleket véstek a csillagok ránk,
lelkünkben irdatlan púpokat hordunk.
|
Szerettem volna elmondani neked,
Milyen csodálatos az élet.
Szeretni lehet, bár, ezt elronthatja,
Egy téves, oda nem illő vallomás.
|

Ajánlom Kati lányomnak névnapja alkalmából
|
Télfélő őszikék
Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, könnyezik november,
tépi őket a szél , fakasztja fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.
|