Már megszűnt mozogni minden,
csak távoli léptek kopognak,
kimart kőfejek a parton, a vízben,

...ezek a te kezeid voltak...

Írom a betűket fehér papírra,
mint mikor bódult áhítattal
a pap kehelyből miseborát issza,
és a világ egy pillanatra meghal.

Utazásom zsurnalisztikába

Amikor én még újságíró is voltam

Egy nehéz korszakomban íródott ez a vers, 2005. januárjában. A legnehezebb, és a legrosszabb helyzetben is van remény, hogy egyszer jobb lesz...!

Fogadjátok szeretettel...

Meddig tűri még az ég
hogy így nőjön a nyomor
és a rút legyen a szép

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren, ahol kis kurta farkú kismalac túr, élt egy szegény vándorlegény.

Szabad-e ennyire szeretni
Igaz szívvel ölelni,
Egy jó szóért mindent feledni,
Bánatot, fájdalmat fedezni,

Ma reggel szóba került, hogy az iszapkatasztrófa károsultjai, és áldozatai közül az egyiknek megítéltek kártérítésként 32 millió forintot.

Nem vagyok több csak egy halk hang,
szomorú, játékos giling-galang,
nem volt soha részem dicsőség, rang,

„ Ne lopj!”

...carpe diem...

Mécsesünk lángokat meghazudtoló
fénye, tüze messzire világít,
mert végül mindig győz a jó,

Íme a következő történet. Fogadjátok szeretettel.

A mindennapok köde gomolyog,
szívemben rebbennek, mint verébrajok