Hol volt, hol nem volt, még sem tudom, hogy hol, volt egy kicsi falu, és ebben lakott egy szegény földműves. A házán és földecskéjén kívül csak egy ökre volt.
|

A remény delejezi e késői percemet,
őszöm a jövendő tavasszal hiteget,
ez a félárnyék nem lehet végzetem,
a múlt burka olvad lassan a szívemen.
|
...küszöbödön hagyom...
|
Kedves Barátaim!
|
szo 10/19/13
Mezei István
Minden ugyanaz és mégis más,
tajték torlódik hullámok hátán,
bennem is érik a lassú változás,
csak várom a holnapokat kábán.
|
...cincogó messzeségbe vágyom...
|
Gyermekeimet – amikor megindultak az egyházi gimnáziumok, - azonnal átirattam, gondolván ott biztonságos az erkölcsi nevelés. Az addig kitűnő tanuló gyermekem sorban hozta a rossz jegyeket bizonyos tantárgyból.
|
Szeretnék reagálni, Főadmin cikkére; „
|
(Ágoston Tibor: Uram segíts! – c versére válaszolva)
Mostanában furcsa gondolataim vannak, és nem tudom eldönteni, hogy velem van-e a gond? Egész életemben mindenben az egyenességet, az őszinteséget szerettem. Számomra a kimondott szó szent volt, de tettekkel összekapcsolva. Nem azért, mert meg akartam felelni az embereknek, hanem önmagam miatt.
|
Ahogy hosszabbodnak a sövények, utak,
úgy hatalmasodik el bennünk az bűntudat,
|
...anyós sirámok...
|
Ez a portré akkor készült, amikor még a MIÉP létezett, és fénykorát élte. Semmi bajom a miépesekkel, a portrét jobbító szándékú kritikának és humornak szántam.
|
Ne félj te kis árva lélek
Nem éltél hiába,
Céllal születtünk
|
Fehér cipők hagyta nagy
és apró nyomok a sárga fövenyen,
amit csoszogó léptünk hagy,
|
= Hazaszeretet
|
Reméled még mindig, s izgatottan várod
Édes titok ködből eléd lépő párod
Kitárt karjaiddal magadhoz ölelve
Finom selymességgel hozzád simul keble
|
|
...Üzenet a mennybe...
|
sze 10/16/13
Mezei István
Mikor nappalba úszik át éjszakád,
és a föld burkában egyet fordul,
|
őszöket rajzol az ég
hegyek között szél szalad
az Isten a tájra néz
kertekben pihen a Nap
|