Pünkösd ünnepe!

Ragyog a nap csupa fény!
Száz sugárból árad felém
Jöjj szentlélek Pünkösdnek ünnepén!

Lélek szállt le és szeretet
Egybe fogja a szíveket
Pünkösdnek ünnepén!

Rózsa kinyílt, fehér kelyhe
Készülünk a szép ünnepre
Pünkösdnek ünnepén!

Ó boldogságos Szűzanya!
Hova lett „Szent Korona” országa?
Milyen átok zúdul nemzetre, hazámra?
Jöhet éhes hiéna földünket felfalja?
Földfogyatkozás zúdul a magyarra!

Mint nap, hold, csillagok az égen
Földünk alólunk fogy el egészen!
Mi nyomorba, szegénységbe süllyedünk!
Homokkal hordják tele szemünk!

Van egy szép táj a nagy világban
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában
Hó takarja az ormot októberben
Napnak ragyog .csillog fénye

Emlékeimben élsz, én szép fővárosom!
De sokat sétáltam a platán sorodon!
Terveket szőttem, s madár zengte énekét!
Néha beborult felettem, s feletted az ég

Ablakomat befutotta a vadrózsa
Feketerigó fészket rakott rája
Feketerigó lett annak lakója
Napfelkeltét rigófüttyel várja

Gesztenyefa gyertyái égnek
Fehér, lila fénnyel fordulnak az égnek
Tavasz van, csuda szép!
Virágba borul fa, mező, a rét

Az élet könyve sok- sok lapból áll!
Lapozgatom, lapok száma vége felé jár!
Ó eltűnt , szép gyermek évek!
Felhőtlen napok,csíntevések!

Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb, bal partját
Suhog a víz, rohan az ár
Túl parton valaki vár!

Szépen süt a napocska
Édesanyám verset tanította
Mit mondjak el majd neki
Nagymamám meg tudom lepni

Magyarország Édesanyja
Boldogságos Szűz Mária
Áll a várfokán Kisded a kezében
Áldással vigyáz ránk!
Magyarokat  nagy baj ne érje!

Köszönjük Szűzanyánk!
Hogy mindig vigyázol ránk!
Sok veszélyből, viszály után,
Talpra állítod hazánk!

Az óceánon messze túl
Turul madár útnak indul
Fáradt lelkét vigasztalja
Várja őt a magyar haza!

Óceán hullámzik, magas a habja
Partokat dühösen korbácsolja
Turulnak csak az szíve vágya
Kárpátok hegyét  meglátja!

Köszöntsön ragyogó nap az égen!
Nyíló virág a réten
Dalos madár az ágon
Ma öröm érjen,  azt kívánom!

Ma téged is virággal köszöntelek
Köszönöm áldott jó szívedet!
A dalokat, a meséket
Ölelő karodban a szeretetet

Mikor azt gondoltad végre!
Már kiittad a bánat poharat!
Jön az élettől még egy fájó emlék!
Mely örökké szívedben megmarad!

Ne sírj, ha fáj is a szíved!
Ne sírj, ha azt mondod elég!
Neked ezt szánta a sors!
A szerető, hűséges szívedért!

Napsugár fújt ébresztőt a fáknak
Csupa levél, ragyogással ébredtek
Áthatolt a napsugár a lombokon
Mint szívemben a remény tavaszon
Suhogó patak rohan tova
Selymesen öleli útjában a köveket
Mint ha dalolna nekik víg éneket
Oly kedveset, leírni sem lehet

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám!
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt, valóság tán!

Visszatértünk udvarunkba
Mint, ha most is ott várna
Virágoztak az orgonák
Köszöntöttem a legjobb édesanyát!

Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre!
Mindent éget a láng nyelve!
Lobban magasan, mint a fáklya
Mint, ha fricskát szórna a világra!

Béke galamb,fehér galamb
Száll magasan az égre
Turbékolja emberek
Legyen végre béke!

Uram segíts!
Imára kulcsolom kezem
Feléd nyitom szomorú szívem
Lehajtom előtted fejem
Segíts még élni életem!

Uram segíts!
A bajból kiutat találni!
Az igazat meglátni!
Ne engedj hiába szenvedni!
Adj erőt, még egyszer talpra állni!