Zuhog a szomorú őszi eső
Sír a fának a színes levele
Nyár is elment, szép időt temetve
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve
Az eső csak egyre esik
Mint, ha az égbolt a földre költözne
Nem ragyog már a nap, felhő eltüntette

Lehullott a vadrózsa levele
El kell válnunk, elfeledlek örökre
Mint levelet elfújja az őszi szél
Csendben, halkan elmentél

Őszi széltől fázik, didereg a szívem
Kulcsát vesztve nem nyithatja ki senki sem
Őszi levél lehull a földre
Megbocsájtó tél, hóval majd belepje
Lehullott a vadrózsa levele
Fújja a szél, elviszi messzire

Lehanyatlott már a nyár esti alkony
Kolomp szó hallik a messze távolból
Tarka gulya tér meg a falu legelőről
Gazda várja tehenét, látszik már messziről

Ragyogó nap bujkál a ködön át
Fűzi az őszi fa koronát
Rőt, s barna levél hull a fákról
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról

Fáradt őszi napsugár
Rákacsint a tájra
Erőt ad még egy kicsit
A nyíló ciklámen virágra

Ne menj el, szóltam volna
De nem jött kiáltásra felelet
Ráléptél a szivárványra
Esővel küldted a könnyeket

Szivárvány ragyogott fel a szeptemberi égen
Ölelve hegyeket, völgyeket szépen
Üzenetet küldtem a szivárvánnyal néked
Találkozunk még , ott fenn a magas égen

Hull a levél , vége a nyárnak
Szelek fújnak, szelek járnak
Arcunkat pirítja az őszi szél
Parkban csak a csend beszél

Itt, ott makk koppan, földet ér
Napsugár  bágyadtan fűzi a fákat
Sugarai a patak vízén táncot járnak
Egy, egy cinke füttyent párjának

Beköszöntött a szeptember 
fényes napsugárral
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral
Jöhet a szüret, száll a víg ének

Harangoznak a templomban,
Misére hívnak
Áldott legyen neve az Úrnak
Harangszóra én is elindulok

Öreg fenyők sűrűjében
Abigél áll nagy fehéren
Mint, ha várna, mint, ha hívna
Ő a szívek gyógyítója

Sárgulnak már a levelek
Fecskék tova szálltak
Szeptember int sok diáknak
Vége a ragyogó nyárnak

Gyengül a napsugár, tova szállt a nyár
Vidám jó kedvünk emlék ma már
Csengő szólít tanulásra fel
Diákokat köszönt az iskola, csengő felel

Az álmok tengerén üzenek én néked
Egy szál sárga rózsa emlékeztet téged
Egy szál sárga rózsa, hervadt már a szirma
Felhők felett jár, ki üzenetet írja

Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva
Mint a harmat cseppet a virág issza
Úgy ébred az áhítat a szívemben

Hogy szaladnak a fák
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba
Sok jót, szépet, bánatot cipelve

Kinyílott a vadrózsa virága
Illatozik rózsaszín szirma
Ragyogva néz a világra
Madár kórus énekét zengi rajta

Egy szép augusztusi nap reggelen
Rám ragyogott a remény kedvesen
Remény, hogy megszületsz majd
Én lehetek a legboldogabb

Hallod a dobszót, hangosan dobolnak?
Kiárusítása lesz az egész falunak
Közhírré tétetik itt a falu végén
A templom előtt, s falu szélén