p 02/09/18
Dáma Lovag Erdő...
Rózsaszín pillangó
Kedves kis lepke
Repül oda, repül ide
Boldog a lelke
|
k 02/06/18
Dáma Lovag Erdő...
Védd meg a könyvet!
Szép magyar anyanyelvünket
Nem tud így írni, más nemzet
Nem fűti ily heves lelkület!
|
szo 02/03/18
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a Hold február éjszakáján
Nézem színét, megváltozott talán?
Kék és vörösben tündököl a fénye
Ilyen régen volt, vagy százötven éve.
Mit jósol nekünk, egy égi jelet?
Mit fest fel az égre, üzenetet?
Tüzes fényével int le ránk
Majd kékre, szép reményre vált?
|
p 02/02/18
Dáma Lovag Erdő...
Hívó szóra elindult az emberek áradata
Hömpölyög, mint a tenger árja
Mindent elsöpör, mi útját állja
Csak mi magyarok vigyázunk Európára!
Nem ismer Istent, sem Isten fiát
Tör, zúz, szobrot, Isten templomát
Ördög vigyorogva üli meg lelketek
Saját hazátok, országotok nem véditek meg!
|
cs 02/01/18
Dáma Lovag Erdő...
Írom soraim versenyt az idővel
Szomorú magányban,az eltűnővel
Egyszer csak itt terem unokám
Míra a kis szöszi, csőrfös lány
-Mama kérdezi mosolyarccal
Te írsz verset nekem ?
Jó csak írjál, de szépet, azt kedvelem
S, ha nem írsz, játssz velem
Mert tudod, ha majd nem tudsz írni
Nem kell azért neked sírni
Folytatom én az írást
|
k 01/30/18
Dáma Lovag Erdő...
Farsang ideje eljött
Szól a zene, áll a bál
Álarcok takarják az arcokat
A zenekar szívből muzsikál
Álarcokat látok itt, hisz kötelező
Mosoly, vigyor igaz arcot, szívet fedő
S táncolnak, járják a csárdást
Ki, kivel járja, most nem vitás
|
v 01/28/18
Dáma Lovag Erdő...
/elbeszélő költemény/
Tavasz volt, faültető tavasz
Fáradoztam kiirtsam a gazt
Csemetefát ültessek helyette szépet
Ha Isten is akarja megéled
|
p 01/26/18
Dáma Lovag Erdő...
Ősz volt, hullottak a falevelek
Meghatódva tervezni mentem
|
sze 01/24/18
Dáma Lovag Erdő...
Tudtuk, hogy elmész egyszer
Megtérsz oda, hol nincs vissza út
Tudtuk,hogy szenvedés is az élet
Mindenkinek így vagy úgy, kijut
S erős vigasztalja a gyengét
Földről felemeli
Szeretet az segít, ad reményt
Vigasztalja a nap még kisüt neki
|
k 01/23/18
Dáma Lovag Erdő...
Magyar Kultúra Napja :
Himnuszunk születése / l823.01.22 /
|
h 01/22/18
Dáma Lovag Erdő...
Drága Trubicza Ágnes! Névnapodon szeretettel köszöntelek /kicsit megkésve/, de annál nagyobb szeretettel: Anna.

|
szo 01/20/18
Dáma Lovag Erdő...
Sok a vendég, jönnek dáridóra
Zúdul a sokaság, jöttek hívó szóra
Meghallották mások is, egyre többen lesznek
Hullik a szemét, törnek a vendégszékek
Nő a sokadalom, nagy a vigadalom
Zene halkul, tánc vadul
Már nem tudja ki, kivel ropja a táncot
Kit bántott meg, kit megalázott?
|
p 01/19/18
Dáma Lovag Erdő...
Turul madár útra készül
Száll a fellegekbe
Oda hagyva fészket hazát
Karmában viszi kardját nagy sietve
Turul madár száll az égen
Billegeti szárnyát
Keserűen repül messze
Siratja hazáját
Turul madár ne szállj messze
Nincs jó fészked idegenben
Szíved ott is keseregne
Magyar hazát nem feledve
|
sze 01/17/18
Dáma Lovag Erdő...
Fehér-fekete a szarka
Fekete a szárnya, farka
Szereti a fényt, a tárgyat
Hogyha csillog tolla
Izgatottan keres
Ugrál erre-arra
Minden, ami fényes
Megvámolja, ellopja
Fészkét ezzel gazdagítja
|
h 01/15/18
Dáma Lovag Erdő...
Gólya madár, gólya madár
De hamar haza jöttél
Nem a meleg vár itt rád
Ha nem hosszú hideg tél
Fagyos itt a szív, a föld is
Elbúvik a kis állat is
Nem hallod a cinke szavát
Szomorú élet vár itt rád .
|
v 01/14/18
Dáma Lovag Erdő...

Oly korban élünk
hol a törtető lelket zabál
Fényesek a páva tollai
lopott szóval kiabál
|
szo 01/13/18
Dáma Lovag Erdő...
/2O13.O1.12/
Zajló, múló történelem
Még fáj, mutatja nekem
Hősök jönnek emlékezni
Őket nem lehet feledni
Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát
Tatár, török, labanc, orosz
Minden háború halált, vért hordoz
|
p 01/12/18
Dáma Lovag Erdő...
Hallgattam a dalt, zongorista játszotta
Szállt az egekig a dal, s szép hangja
Lélek dallamát szívből játszotta
Hol magas, hol mély hangokat adta
|
k 01/09/18
Dáma Lovag Erdő...
Kiált a Föld, VIGYÁZZATOK!
Hol vagytok ti bús BÉKE galambok?
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek, s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ
Hogy gyökerestől kifordult a fa, letört az ág
Rét kipusztult, nem nyílik nyárban virág
Hogy ember, embernek farkasa
Nem volt emberiség, ily önpusztító soha
|
h 01/08/18
Dáma Lovag Erdő...
/Kiss Rita, Rajka/
Rita virágai Sissinek is nyílnak
Összeköti velük a jelent s a múltat
Gödöllőn csodálják, Pesten és Budán
Új művész nyitja virágát
Paverpol technikán
Színes páva tollát mindenki csodálja
Alkotásait dicséri, aki csak látja
Jó szívét osztja, felnőttnek, s gyereknek
Nem sajnálja tudását megmutatni mindenkinek
|