Feketén, vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jajkilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért 
Az elárasztott, szétbombázott tornyokért
Az üresen maradt roncs padokért
A keresztre feszített Jézusokért
A stációkért, a freskókért, az ablakokért

/Siess Zsuzsanna ikonfestő szép festményéhez/

Hirdettétek „Feltámadott!”
Nem szenved a keresztfán
Mégis a templomok csendjében
Kínok közt a keresztről néz le ránk.

Meddig kell még szenvedni?
Mikor könyörültök meg rajta?
Hittel érte imádkozunk
Ne kerüljön értünk keresztfára.

Mikor a három királyok elindultak
Felragyogott a jászol fölött egy csillag
Égi csillag, fényes csillag
Hol a Messiás megszületett, mutatva az utat

Csend az est homályában
Szívemre települ
Fáj valami ott legbelül
Ünnepre készülünk

A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk, szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk

Elefánt család él Afrikában
Nagy híre van a szavannában
Trombita hangja messze száll
Tudtul adja hol, merre jár

Csend ült a Balaton vízére
Ködfátyolban úszik a táj
Szarka röppen a bokrok közt
Seregély csapat szőlőre száll

Mikor megismertelek
Még akkor kezdett a Mercy Család!
Erzsike, Miki, Te, János, Györgyi
Jolcsi, Joli, Suzy, Ágota és a többiek…

Állítsátok meg az őrültet !
Aki kegyetlenül kaszabol
Nem ismer Istent
Sem hazát, sem ember fiát
A kapzsiság uralom hajtja
Fegyvert kipróbálja
Nem hallja a gyermek sírást
A népeknek sírt ás

A menekülő harcos
Akit úton talált a szél
Szívében a félelem vert tanyát
Ingoványos ösvényen
Hagyta el a hazát
A honvágy húsába vájt
Örömét nem látta senki
Üldöző fente rá fogát

Egy marék földet csak 
Hozzatok nekem 
Legyen min megpihennem 
Csak egy marék földet 

Az est fekete fátyolt terít
Az ég boltozatján
Fogyó Hold egyre halovány
A csend átkarol a néma estben

A Pesti Srácról még nem írtam én
Kinek emléke ott szunnyadt lelkem legmélyén
Ki repített benzines palackot nagy erővel
Tankok repültek tűzet okádó csővel

Hallod a zenét, s a néma csendet?
S mi mögötte zajlik a vészes üzenetet
Mi történik az országban?
Kitört a forradalom!

Magyarország, Magyarország
Nagyon sápadt ma az orcád
Országra éhes had mié tette
Nem sajnál gonosz lelke

Hova tart a század?
Mit mosott el az áradat
Oly korban élünk
Apa-fiát árulja el
Pénz szennye le nem mosható
Az ártatlan áldozat nézi
Fájdalma le nem írható

Mosonmagyaróvár "Gyásznapja" : 1956.1O.26"

Mint, ha megint látnám
Régi színben tündökölni
Ha ötvenhat évet kellett is pihenni
Nem talált rá azóta senki
Én most is látom büszkén ragyogni
Nem csak szürkén szomorkodni
Megtörve és arcul ütve
Eldugva padlás mélyébe