/Ducika emlékére B.Szabadisóstó/
Ültünk a teraszon
A napfénye utolsó sugarait
Küldte át a Balatonon.

Van egy vidék a kis hazánkba
Ősi földje,s strázsáló kapuja
Megállított ő törököt, tatárt
Visszafordította, s megvédte a hazát
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!

Elnyíltak már a rózsák kertemben
Piros, fehér, sárga színben
Kacag a napsugár
Boldogan dalol a madár
Napsugár köszöntőt, itt a nyár

Elnyíltak már a rózsáim
Egy, kettő még virít, vihar tépte
Erős napsugár szirmaik perzselte
Illatukat a szél messze repítette

Az éj leszállt
Sötét palástját
Ráterítette a tájra
Csendes a tó
Csak egy holló
Károg bele az éjszakába

Együtt zúdul a magyarra szenvedés!
Vagy hitében felemelkedés!
Együtt siratjuk Trianon-i évfordulót!
Éneklünk összefogva siratót!

Hajnal pírja ragyog a magyar égen
Pünkösd napját köszönti felkelőben
Ébredj magyar testvér szép napra!
Csíksomlyóra a vonat vár indulóra
Megy a vonat zarándok útra
Boldog öröm szívünk oda húzza
Közeledik az ünnep
Ránk köszönt Pünkösdnek napja
Leng a magyar, székely zászló
Oly sok ember énekelve kíséri
Csíksomlyói Szűzanya hív!

/Zarándok úton Pünkösdkor/

Mi történt itt, mi áradt meg?
Úgy mint a tenger?
Az ember lát, szíve ver!
Gondolni ilyet nem mer!

/Hatvankilenc,Május huszonkilenc!/

Emlékszel, szép volt az a május?
Csupa öröm, boldogság!
Tavaszi szellő hozta felénk illatát
Ígéretet mondott nekem a szád!

Ígéretet, hogy soha, hogy örökké!
Nem engedjük el egymás kezét!
Örök a szeretet szívünkben
Nem választhat bennünket semmi szét!

Ahol szeretet van,
mindig ragyog az ég!
Virágos mező int feléd
Ahol szeretet van,

/Gyermek vers/

Lánc, lánc Eszter lánc
Kis unokám mit csinálsz?
Hallgatom a meséket
Túl az Óperenciára repítenek!

Lánc, lánc Eszter lánc
Kis unokám mit csinálsz?
Fogom kis pajtásaim kezét
Szép sétára együtt mennék!

Lánc, lánc Eszter lánc
Kis unokám mit csinálsz?
Tanulom az éneket
Együtt énekelünk mi gyerekek

Akácvirágos emlékek!
Minden tavasszal visszatérnek
Gyermekkori kíváncsiság
Őrzött nekem száz csodát!

Virág illat méhet csalogatta!
Gyűlt kaptárba a virág pora!
Finom méz lett belőle
Dolgozott a sok méhecske!

Én meg csak gondolkoztam
Mi lehet a méh kaptárban?
Mi az a zaj, szorgos lárma?
Mi lehet benn a kaptárban?

Hát elindultak útjukon!
Mint szemedből a könnyek
Meg nem álltak félúton
Mentek, csak mentek.

Pünkösd ünnepe!

Ragyog a nap csupa fény!
Száz sugárból árad felém
Jöjj szentlélek Pünkösdnek ünnepén!

Lélek szállt le és szeretet
Egybe fogja a szíveket
Pünkösdnek ünnepén!

Rózsa kinyílt, fehér kelyhe
Készülünk a szép ünnepre
Pünkösdnek ünnepén!

Ó boldogságos Szűzanya!
Hova lett „Szent Korona” országa?
Milyen átok zúdul nemzetre, hazámra?
Jöhet éhes hiéna földünket felfalja?
Földfogyatkozás zúdul a magyarra!

Mint nap, hold, csillagok az égen
Földünk alólunk fogy el egészen!
Mi nyomorba, szegénységbe süllyedünk!
Homokkal hordják tele szemünk!

Van egy szép táj a nagy világban
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában
Hó takarja az ormot októberben
Napnak ragyog .csillog fénye

Emlékeimben élsz, én szép fővárosom!
De sokat sétáltam a platán sorodon!
Terveket szőttem, s madár zengte énekét!
Néha beborult felettem, s feletted az ég

Ablakomat befutotta a vadrózsa
Feketerigó fészket rakott rája
Feketerigó lett annak lakója
Napfelkeltét rigófüttyel várja

Gesztenyefa gyertyái égnek
Fehér, lila fénnyel fordulnak az égnek
Tavasz van, csuda szép!
Virágba borul fa, mező, a rét