Hiába mondod !
A madárnak ne énekeljen
A vándornak útra ne keljen
A napnak ne adjon meleget
A szívednek, nem lesz több szeretet

Búcsúzom tőled öreg akác
Száraz minden ága
Éveken át élősködő
Fagyöngy ette, rágta

 Ha az ember visszaemlékezik megélt rövid életében, milyen fontos események voltak a történelemben, a XX. században, bizony volt elég.Tizenkét évesen, már értettem, 1956.-ban Édesapám nagy keserűségét, aki a „Don kanyart” is megjárta, hogy elvették a földjeit, TSZ-be vitték gépeit, lovait, mindent, amit elért a háború után.

Erdei út szalad tova
Nőszirom szélét tarkítja
Boldogság járt erre
Azért van a napnak 
Mosolyogni kedve

Nyíljatok csak virágok
Szálljon illatotok
Édesanyám virágai
Jutnak eszembe
Virágok közt a nyuszi
Fészkelt el benne

Ragyogó napsugár
Madár ének zengi
Köszöntünk kis virág
Drága kicsi Viki

Szőke haját fújja a szél
Mosolyog, ha beszél
Kedves arca, nem feledem
Ő az én unokám nekem

Aranyló kalász éretten fejét hajtja
Lengő búzamező  kész  az aratásra
Már csak emlék a kasza suhogása
De éget most is a júniusi nap ragyogása

Már csak emlék apám biztatása
Féltő szava, „Vigyázz éles a kasza
Szúrós a tarló, éles a sarló!”
S homlokán a nehéz veríték csorgása

Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió,milló kérész násztáncát járta

Gyermek korom emlék képe
Péter és Pál ölelése
„Megfértek bíz a naptárba”
S falum búcsújában

Forró napsugaraktól érik a gabona
Jó termést ígér a búzatábla
A perzselő nap szinte éget
Ontja a szűnni nem akaró meleget

/Nem forog a Szarvas-i szélmalom
történelmi Magyarország közepe
Nemzeti Összetartozás napjára!/

Nem forog a szarvasi szélmalom!
Nagy lapátjait a zivatar sem hajtja!
Hiába hajtom, tengelyét rozsda marja!
Meg sem mozdul, áll némán magába!

Ragyog a nap, Június napja
Lászlóknak van ma neve napja
Ragyog a nap, kék az ég is
Lászlókat köszöntöm én is.

Szárnyaszegett turul madár
Hova akartál repülni?
Nem tudsz már te a nemzetbe
Újra lelket adni!

A szél vad csikóként üli meg a tájat
Tépi, cibálja, dönti a fákat!
Nem ismer kegyelmet, amerre vágtat!
Tör, zúz, tombol, amerre járhat!

Törzsed öreg, idő marta!
Koronádon számtalan ág rajta
Két rigó fészek bújik szerényen
Gondos rigó szülők rakták serényen

Még állnak a falak,
Égre mementónak kiáltanak!
Ne pusztítsd el a múltat!
A művészetet, kultúrát olcsón ne add!

A mi jó apánk küzdött, harcolt értünk
Megmaradjon a mi nemzetségünk!
Gyermekeit két karjába zárta
Boldogan ölelte minden unokája