Szépen süt a napocska
Édesanyám verset tanította
Mit mondjak el majd neki
Nagymamám meg tudom lepni

Magyarország Édesanyja
Boldogságos Szűz Mária
Áll a várfokán Kisded a kezében
Áldással vigyáz ránk!
Magyarokat  nagy baj ne érje!

Köszönjük Szűzanyánk!
Hogy mindig vigyázol ránk!
Sok veszélyből, viszály után,
Talpra állítod hazánk!

Az óceánon messze túl
Turul madár útnak indul
Fáradt lelkét vigasztalja
Várja őt a magyar haza!

Óceán hullámzik, magas a habja
Partokat dühösen korbácsolja
Turulnak csak az szíve vágya
Kárpátok hegyét  meglátja!

Köszöntsön ragyogó nap az égen!
Nyíló virág a réten
Dalos madár az ágon
Ma öröm érjen,  azt kívánom!

Ma téged is virággal köszöntelek
Köszönöm áldott jó szívedet!
A dalokat, a meséket
Ölelő karodban a szeretetet

Mikor azt gondoltad végre!
Már kiittad a bánat poharat!
Jön az élettől még egy fájó emlék!
Mely örökké szívedben megmarad!

Ne sírj, ha fáj is a szíved!
Ne sírj, ha azt mondod elég!
Neked ezt szánta a sors!
A szerető, hűséges szívedért!

Napsugár fújt ébresztőt a fáknak
Csupa levél, ragyogással ébredtek
Áthatolt a napsugár a lombokon
Mint szívemben a remény tavaszon
Suhogó patak rohan tova
Selymesen öleli útjában a köveket
Mint ha dalolna nekik víg éneket
Oly kedveset, leírni sem lehet

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám!
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt, valóság tán!

Visszatértünk udvarunkba
Mint, ha most is ott várna
Virágoztak az orgonák
Köszöntöttem a legjobb édesanyát!

Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre!
Mindent éget a láng nyelve!
Lobban magasan, mint a fáklya
Mint, ha fricskát szórna a világra!

Béke galamb,fehér galamb
Száll magasan az égre
Turbékolja emberek
Legyen végre béke!

Uram segíts!
Imára kulcsolom kezem
Feléd nyitom szomorú szívem
Lehajtom előtted fejem
Segíts még élni életem!

Uram segíts!
A bajból kiutat találni!
Az igazat meglátni!
Ne engedj hiába szenvedni!
Adj erőt, még egyszer talpra állni!

Hangos szóval kiálltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált
Nincs felelet, néma a szád

Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek

Építsük fel új Bábel tornyát!
De magasra, hogy lássa meg mindenki!
Megint egyet értünk mi magyarok
S szaporodik a nemzet, s nem egyre fogy

Mikor utoljára jártam erre
Hullottak a fák levelei szerte
Szomorú nap bujkált a felhők alatt
Csend honolt, nem daloltak a madarak

„Látjátok feleim mik vagyunk?
Por és hamu vagyunk!”
/Ó magyar Mária siralomból/

„Látjátok mi vagyunk?”
Önmagát pusztító emberiség!
Jézus hiába halt meg a keresztfán!
Mi ebből semmit nem tanulván!

Azt mondták
"Proletár " költő vagy!
Annak tituláltak
Skatulyába zártak
Csak úgy magyaráztak

Virágvasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád!
Pálma ággal ment a nép eléd

Ó én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid !