Ódon kút mit mesélt?!
Csodás éveket megélt
Vízét tiszta forrásból kapta
Szomjazóknak szívből adta

Vigyázzatok tépi már a sátán
Láncait , mérgében ledobván!
Küldi felétek vad hadait!
Elpusztítani ami szép, ami hit!

Botjára támaszkodva
Betekint a múltba
Hátán, mint, ha zsákot hozna
Zsákjába hosszú évek sora
Nehéz emlékeit cipelni
Aki megélte az tudja

Vén akácfa isten veled!
Utoljára megölellek
Ágad törik, lombod hullik
Kiálltad már évek sokaságait

Zúgnak a harangok, jön a veszedelem
Már itt is van, s nincs kegyelem
Nincs irgalom, nem ismerik
Bomba robban!
Félelemben tartanak emberek millióit!

Hallom a motor zúgását
Az ajtók hangos csapódását
Költöztök a szülői házból!
Mint madár, elrepül fészkéből távol

Pici gyermek, fut, szalad
Utol érem, csak a gondolat
Csöpp kis lábát úgy szedi
Kitárja karját, lábam öleli
Fekete szeme ragyog rám
Viktória, az én kis unokám

Száz év keserves múltat idéző
Száz év történelmet ismétlő
Peregnek a nehéz évek
Múló napok, már emlékek

Beköszöntött a szeptember
fényes napsugárral
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral
Jöhet a szüret,száll a víg ének

Lenn a déli határszélen
Sűrű erdő rejtekében
Leselkedik rád a veszély!
Susog az erdő ,szinte beszél!

A vasfüggönyt lebontottuk
Ollók csattogtak,mementónak
Emléke ott maradt szívekbe zárva
Vasfüggönyös múltunk siratására

Beköszönt az ősz ragyogó napsugárral
Mint,ha nyár lenne forró ragyogással
Szomjazó föld az esőt alig várja
Nyíljon még a mezőn millió virágja

/490.éve történt-ország 3 részre szakadása/

Gyors röptű fecskemadár
Útra készül elmúlt a nyár
Tanítgatja fiókáit
Röpüljenek,ha útra indít

Ragyog a napsugár, nagyon forró
Tányérjával forog felé a napraforgó
Sárga szirma csak úgy virít
Visszaveri a nap sugarait

Mint lengedező szellő
átsuhan a virágos réten
Mint hajnali napsugár
felragyog az égen
Mint boldog madár dala
eső után a légben
Olyan a lelkem

/Nemzeti Összetartozás Napja/