Törzsed öreg, idő marta!
Koronádon számtalan ág rajta
Két rigó fészek bújik szerényen
Gondos rigó szülők rakták serényen

Még állnak a falak,
Égre mementónak kiáltanak!
Ne pusztítsd el a múltat!
A művészetet, kultúrát olcsón ne add!

A mi jó apánk küzdött, harcolt értünk
Megmaradjon a mi nemzetségünk!
Gyermekeit két karjába zárta
Boldogan ölelte minden unokája

Megkérdeztem a dalos madártól
Miért énekel a boldogságtól?
Megkérdeztem a tavasz nyíló virágától
Miért nyit ki, mikor jő a kikelet?
Megkérdeztem a felhő vonulástól
Miért hozza az esőcseppeket?

Te vagy a Dal!
Te vagy az ének
Szép hangoddal a versek élnek!
Örömet adsz az emberek szívének!

Nélküled nem lesz több tavasz,nyár!
Élet sivár, nem ragyog a napsugár!
Szomorú ősz jön, hulló falevéllel!
Örök fagyos tél köszönt hóeséssel!

Nélküled, nem lesz több kacagás!
Szomorú a lélek, fáj az elmúlás!
Nem szólal meg tavasszal a rigófészek!
Fecskék, sem a gólyák nem jönnek meg!

Ülök  ez elhagyott szobában, magányban
Ide régóta nem nyitott be senki sem!
Régiek már a tárgyak,
Csak ők tudják, mit jelentenek nekem!

Kinyitom könyveim elsárgult lapjait
Oly sokat olvastam már, teleírt sorait
A múlt homályában csendben elmerülve
Gondolataim visszaszállnak, sors tükrébe nézve!

Szép napsugaras reggelre ébredtem
Bodza virág nyílt, a kertünkben észrevettem!
Édesapám kértem!- Szedjünk bodza virágot,
Sok nyílt belőle, itt, amott!

Szeretettel köszöntöm névnapjukon Margit költőtársainkat. Isten éltessen sokáig, sok boldogságot kívánok én és költőtársaim nevében.

/Ducika emlékére B.Szabadisóstó/
Ültünk a teraszon
A napfénye utolsó sugarait
Küldte át a Balatonon.

Van egy vidék a kis hazánkba
Ősi földje,s strázsáló kapuja
Megállított ő törököt, tatárt
Visszafordította, s megvédte a hazát
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!

Elnyíltak már a rózsák kertemben
Piros, fehér, sárga színben
Kacag a napsugár
Boldogan dalol a madár
Napsugár köszöntőt, itt a nyár

Elnyíltak már a rózsáim
Egy, kettő még virít, vihar tépte
Erős napsugár szirmaik perzselte
Illatukat a szél messze repítette

Az éj leszállt
Sötét palástját
Ráterítette a tájra
Csendes a tó
Csak egy holló
Károg bele az éjszakába

Együtt zúdul a magyarra szenvedés!
Vagy hitében felemelkedés!
Együtt siratjuk Trianon-i évfordulót!
Éneklünk összefogva siratót!

Hajnal pírja ragyog a magyar égen
Pünkösd napját köszönti felkelőben
Ébredj magyar testvér szép napra!
Csíksomlyóra a vonat vár indulóra
Megy a vonat zarándok útra
Boldog öröm szívünk oda húzza
Közeledik az ünnep
Ránk köszönt Pünkösdnek napja
Leng a magyar, székely zászló
Oly sok ember énekelve kíséri
Csíksomlyói Szűzanya hív!

/Zarándok úton Pünkösdkor/

Mi történt itt, mi áradt meg?
Úgy mint a tenger?
Az ember lát, szíve ver!
Gondolni ilyet nem mer!

/Hatvankilenc,Május huszonkilenc!/

Emlékszel, szép volt az a május?
Csupa öröm, boldogság!
Tavaszi szellő hozta felénk illatát
Ígéretet mondott nekem a szád!

Ígéretet, hogy soha, hogy örökké!
Nem engedjük el egymás kezét!
Örök a szeretet szívünkben
Nem választhat bennünket semmi szét!

Ahol szeretet van,
mindig ragyog az ég!
Virágos mező int feléd
Ahol szeretet van,