/Gyermek vers/

Kedves öreg Mikulás bácsi
Megírom hozzád levelem
Borítékra ráírom nevemet
S pontos címemet

Aki tavasszal
Csokorba szedte az ibolyát
Aki hallotta zsendülni
A határt
Aki megmerítkezett
A nap melegített dézsában

Én is meggyújtom gyertyám
Adventi koszorúban,  lángja lobban
A Megváltó gyermek ünnepét várva
S a koszorúban felgyúl a fény
Lássátok aki hittel hisz, még van remény!

Ó te szép Magyarország
Csodálatos tája
Nincs a világon senkinek
Ilyen mesés Hortobágya

Nagyot dobban a szívem
Mint, ha nehéz kő hullik rá
Eső cseppet érzem
Őrült ritmussal kalapál

Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne !
Egy utolsó felkiáltó jel az égre!
Istenhez a jaj kilátást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért!

Csillagok is lehulltak az égről
Ijedtükben a müezzin énekétől
Hiába harcolt hős,Dobó István kapitánya
Vérét adta a sok vitéz, életének ez az ára!

Mikor megszülettél
kisütött a nap
Ragyogott a fény!
Nem volt boldogabb anya
mint én!
Ezen a nagy földkerekén
Azóta is ragyogsz
életem egén.

/ Mosonmagyaróvár-i sortűz 5O.évfordulójára/
Mint Mária, Jézus anyja
Fia fejét ölébe tartja
Úgy ölelte gyermekét
Ki nem volt több, csak tizenhét

/Trubicza Ágnes- Tatabánya-
80.születésnapi köszöntő/

Felhúzták a harangot a toronyba
Erős, elszánt munkás kezek
Harangra rá van írva:
„PAX VOBIS”, :„Béke veletek!”

/Cserhát Művész Társaság
néhai elnökének/

Elmentél Évánk, Cserhát Nagyasszonya
Kedves mosolyod mindenki hiányolja!
Verseid nekünk örök irány mutatók
Hozzánk írtad, a szívünkhöz szólót

Őszi napsugár festi a fákat
Sárguló a levél, elhagyja az ágat
Búcsú nélkül, halkan hull a földre
El kell válni, el kell mindörökre

/Viktória 4.levele/
Süt a nap, csak úgy ragyog
Ma két éves vagyok
Jön hozzám sok barátom
Gyertyám fújjam tortámon
alig várom!

Szépen süt a napsugara
Horgászni indul papa, unoka
Lesz itt hal bőven mama
Nagy hálóban hozzuk haza!

Ó szent Forradalom!
Kérész életű virága
Érted sír a lelkem
Érted vagyok gyászba
Gyászba feketébe
Kis magyar hős népe
Tankok áradatával