/50.éves házassági évfordulóra: 1969.05.29./

Emlékszel  még?
Május volt, s nyíltak az orgonák
Margit szigeten rigó fütyülte dalát
Huncut napsugár ragyogott le ránk
A Duna csendesen andalgott tovább

Emlékszel  még?
Ültünk szótlanul egy padon
Csodáltuk az aranyhalakat a tavon
Átölelted vállam, s mondtad:
„-  Szeretlek nagyon!”

Megtartalak, mint fa a levelet
S akkor engedi el, ha itt az idő
Mint égbolt a gomolygó felhőt
S akkor hull le, ha esik az eső

Megtartalak, mint holdat az éjszaka
Akkor búcsúzik, ha jő a pirkadat hajnala
Mint virág a reggeli harmatcseppet
Az élteti, az ad neki életet

Még egy utolsó keringő!
Oly szép, oly felemelő
Egy utolsó tánc
Óvatosan lépj, jól vigyázz!

Száll a dallam repülünk!
Lelkünk zenéje jöjj velünk!
Látod könnyű, már repülünk
Utolsó keringő, volt szép életünk!

Ébresztő!

Ébresztő, ébresztő!
Fakopács kopogtat
Ébresztő hétalvó
Hasadra süt a nap

Ébresztő, késő van!
Útra kell kelni
Sárga rigó fütyüli
Ideje felébredni

Ébresztő,ébresztő
Szellő fújdogálja
Ünnep nap van ma
Mindenki kitalálja

Eötvös Józseftől

A megfagyott gyermek.

Ily késő éjszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.

Május elseje van, ragyog a napsugara
Hív a dobszó, cintányér találkozóra
Ide hallik a vidám zene szó
Reggel korán, ébresztő, harsogó
Visszhangozza a Báger vize
Itt van május ünnepe

Más ez a május, nekem emlék osztó
Gyermekeknek vidám ünnep kacagó
Száll a hinta körbe, körbe
Színes luftballon fel az égbe

Hova lett a nyugalom?
Hova lett a lelkes ifjúság?
Idegen tömeg özönlik nyugaton
S rázza a meghúzott határt

Hova lett a nyugalom?
Megváltozott az egész világ!
Fegyver ropogás hallik
S idegen föld ontja menekülők hadát

Öreg akác mióta állsz?
Időd számlálót már nem találsz
Törzsed gyötört sok kint kibírt
Vad gerle rólad vitt hírt

Hírt vitt a harkálynak
Segíts az öreg akácfának
Törzse görcsös, ága beteg
Új tavasz jön ismét élhet

Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja
Uralkodik már a pénz ember millióin
Fegyver pusztít, s jön a halál, s akin!

Kiált a Föld vigyázzatok!
Reng hatalmas haragja
A tűzzel, vízzel ne játszatok!
Eljön a bosszúállás napja !

/ Húsvéti gondolatok/

Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke
„Bocsáss meg nekik Atyám”!
Jézus kilehelte lelkét a keresztfán.

/Notre Dame /

Virágvasárnap múlt,s ti nem figyeltetek
Áldozati bárányt pusztított tüzetek
Áldozati bárány a Notre Dame
Kegyetlen áldozat lábainknál
Sírhatunk romba dőlt falainál

Lángnyelvek törtek az égre
Az embereknek fájdalomtól szorult a szíve
Mit tettetek, ti többi hamis lelkek?
Hatalmas alkotásnak sem adtatok kegyelmet!

/Erdős László öcsém emlékére/

Zokog a lelkem
Édes, drága, jó testvérem
Ma lenne születésed napja
De érted hull könnyem zápora

Mert nem feledlek soha
Mindig téged várlak
Nyílik talán az ajtónk
S karjaimba zárlak

De elmentél hosszú útra
Honnan nincs megtérés soha
Magaddal vitted a szeretetet
Mögötted nagy űrt hagyva

Virág Vasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád
Pálma ággal ment a nép eléd
Üdvözöltek, köszöntöttek
Szeretetük sugárzott feléd

Egy hét sem telt feletted el
Édes Jézus elárultak
Elárultak kakasszóra
Másnap reggel virradóra
Megjártad a Golgota hegyet
Pilátus mondott Rád ítéletet

/Kitelepítések: 1946-47.04.12./

Kicsi voltam,s nem értettem
Mi ez a sírás, rívás, felvonulás
Mindenki csomagot cipelt,
S hullatta könny záporát
Tehervonatok zsúfolva emberrel
Gyermek visítás még itt hallik fülemben!