Csak egy szó!
Csak egy kedves ,megnyugtató
Egy mosoly az arcodon
Nem felejtem el tudom
Csak egyetlen szó!
Ez ,ami megnyugtató
Szívet ,lelket andalító

A nap hajnal sugara
Ébresztette az alvót
A fákat sűrű ,fehér köd lepte
Csend honol most a völgyben
Aludt a lent ,köd ült fölötte

Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja
Uralkodik már a pénz ember millióin

/Bem apó,Petőfi Sándor és a többiek/
Ott harcoltak legjobbjaink
Akkor még hazánk földje volt!
Ott haltak meg hős fiaink

Álltam a hegy tetején
Ragyogott a nap az ég közepén
Balaton kék vize terült elém
Vitorlások fodrozták a habokat büszkén
Ó mily nyugalom szállt a tájra

Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid
Láttam mit alkotott az ember
Szép templomaid,milyen volt a hit

Komondor kutya csahol
Tanyák hűs ölén
Vigyázza a tanyát
Nem ismeri a jövevényt
Oly kietlen ,csendes most a puszta
Égető naptól,visszahúzódott a kutya

Százszor hagytalak el,
Mégis visszatérek!
Visszahozott hűség és remények
Járom a világot,s országot szívembe veled
Bár merre visz utam ,nem feledlek!

/Aki még tud imádkozni!/

Egyszer régen, nagyon régen, Nagyanyám mesélte ezt nekem. Élt egy öreg kertész ember.Virág hagymákat árult varázs kertjében. Nagymamámnak két nárcisz hagymát adott emlékben. – Hagymáknak varázs ereje van! – mondta az öreg kertész. - Szívvel kell öntözni, hogy megnőjenek! De vigyázni kell vele, egy csepp víz is elég belőle!

Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs,
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.

Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!

Út,melyen elindulsz
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?
Ki üldöz hazádból?
Ki elől menekülsz?
Út,melynek nincs vége

MAGYARORSZÁG !!!
"Köntösödre kockát vetettek"!
Mint Krisztust keresztre feszítettek
Szaggatják,irtják nemzeted !

Sárga napraforgó ragyog a fényben
Fordítgatja fejét a nap felé tekintve
Sugárzik a nap,meleget ont a tájra
Napraforgó örül, hisz ezt várja

Illatozzatok neki nyíló vadvirágok
Szép volt vele az élet,
Míg szívében szeretet égett
Tiszta volt a lelke
Érte éltem,minden bút feledve

Fenn az égen ragyognak a csillagok
Égi Íjász jeled ad ma magyarok!
Ünnepre hív,szívekbe nyilat lő
Ujjong a tömeg,az együtt ünneplő!