Napsugár fújt ébresztőt a fáknak
Csupa levél, ragyogással ébredtek
Áthatolt a napsugár a lombokon
Mint szívemben a remény tavaszon
Suhogó patak rohan tova
Selymesen öleli útjában a köveket
Mint ha dalolna nekik víg éneket
Oly kedveset, leírni sem lehet

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám!
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt, valóság tán!

Visszatértünk udvarunkba
Mint, ha most is ott várna
Virágoztak az orgonák
Köszöntöttem a legjobb édesanyát!

Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre!
Mindent éget a láng nyelve!
Lobban magasan, mint a fáklya
Mint, ha fricskát szórna a világra!

Béke galamb,fehér galamb
Száll magasan az égre
Turbékolja emberek
Legyen végre béke!

Uram segíts!
Imára kulcsolom kezem
Feléd nyitom szomorú szívem
Lehajtom előtted fejem
Segíts még élni életem!

Uram segíts!
A bajból kiutat találni!
Az igazat meglátni!
Ne engedj hiába szenvedni!
Adj erőt, még egyszer talpra állni!

Hangos szóval kiálltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált
Nincs felelet, néma a szád

Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek

Építsük fel új Bábel tornyát!
De magasra, hogy lássa meg mindenki!
Megint egyet értünk mi magyarok
S szaporodik a nemzet, s nem egyre fogy

Mikor utoljára jártam erre
Hullottak a fák levelei szerte
Szomorú nap bujkált a felhők alatt
Csend honolt, nem daloltak a madarak

„Látjátok feleim mik vagyunk?
Por és hamu vagyunk!”
/Ó magyar Mária siralomból/

„Látjátok mi vagyunk?”
Önmagát pusztító emberiség!
Jézus hiába halt meg a keresztfán!
Mi ebből semmit nem tanulván!

Azt mondták
"Proletár " költő vagy!
Annak tituláltak
Skatulyába zártak
Csak úgy magyaráztak

Virágvasárnap van
Nyílik száz virág
Názáreti Jézus gondolok Rád!
Pálma ággal ment a nép eléd

Ó én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid !

Emeld fel a fejed!
Szent István népe
Hazámnak,
Kárpát-medencének

Lelkemben szól még a szerenád!
Ifjúságom szép napja
Szív örömét a dal visszacsalogatja

Vándormadárként útra kelek
Felszállok visznek a fellegek
Szét nézek az elterülő tájon
Velem jöhetnél, szíved ne fájjon

Ó gyönyörű tavasz!
Nyíló vadvirága
Fehér színű margaréta
Mezők, szívek boldogsága

Köszöntelek Április!
Tavasz szép leánya
Virágba öltöztél
Menyasszonyi ruhába