Egyszer régen, nagyon régen, Nagyanyám mesélte ezt nekem. Élt egy öreg kertész ember.Virág hagymákat árult varázs kertjében. Nagymamámnak két nárcisz hagymát adott emlékben. – Hagymáknak varázs ereje van! – mondta az öreg kertész. - Szívvel kell öntözni, hogy megnőjenek! De vigyázni kell vele, egy csepp víz is elég belőle!

Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs,
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.

Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!

Út,melyen elindulsz
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?
Ki üldöz hazádból?
Ki elől menekülsz?
Út,melynek nincs vége

MAGYARORSZÁG !!!
"Köntösödre kockát vetettek"!
Mint Krisztust keresztre feszítettek
Szaggatják,irtják nemzeted !

Sárga napraforgó ragyog a fényben
Fordítgatja fejét a nap felé tekintve
Sugárzik a nap,meleget ont a tájra
Napraforgó örül, hisz ezt várja

Illatozzatok neki nyíló vadvirágok
Szép volt vele az élet,
Míg szívében szeretet égett
Tiszta volt a lelke
Érte éltem,minden bút feledve

Fenn az égen ragyognak a csillagok
Égi Íjász jeled ad ma magyarok!
Ünnepre hív,szívekbe nyilat lő
Ujjong a tömeg,az együtt ünneplő!

Elvirágzott a Rhododendron virága
Fehér,lila szirma hullik az avarba
Isten veled szép virág örökre
Szomorúan hulltál le a földre
Lapulevél betakarta virágod

Sír az eső, hullik könnye
El kell válnunk mindörökre
Mint a fának a levele
Ha forgó szél tépi le

Sír az eső,fut a patak
Soha többé nem látlak
Madár hangja elnémul már
Az én időm lassan eljár

Az idő zöld mohával benőtt hídján
Az emlékek útja hozzád vezet
Patak csendben ,halkan követi
Gyenge, egyre halkuló lépteimet

Mit jelentesz nekem édes Hazám?
Nézem a térképen megfogyatkozott orcád!

Mit jelentesz nekem?
Édes hazám Magyarország!
Hegyet,folyót,dombot ,erdőt
Búzatáblát,fészket,hol madár költ
Alföldet, lengő délibábot,

Múlt évben 20 ezer gyermek tűnt el Magyarországon!

Ott,ahol a szobrok állnak sorban
Ahol lilán virít  a fák közt a rhododendo
virága
Ahol a mamutfenyők az égig érnek
Hol patak partján ciklámen nyílik éknek

Az öregasszony már hónapok óta magányosan éldegélt. Célja az életben nem igen akadt.
Az élet mozgalmasan telt el felette. Gondolataiban merülve, szótlanul ült a szobájában.

Lásd meg a ragyogó napot
Érezd a szellő fuvallatot
Örülj a virágos mezőnek
Az ég tiszta kékjének
Az erdő rengetegének
A madár zengő énekének
A jószívűek szeretetének

Eljött a mi szép ünnepünk
Pünkösdi királyt választani megyünk
Szól a zene vígadalom
Ki lesz a ,,Pünkösdi királyom"