Szép magyar hazám
Változatos tája
Síkság,dombok ,hegyek világa
Van-e még a világnak szebb virága

Te vad nyugati szél!
Mindig veled álmodtam el,s keltem
Hol lágyan zörgetted ablakom
Hol crescendódra feleltem

Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb,bal partját
Suhog a víz,rohan az ár
Túl parton valaki vár
Hidat verek,hozzád megyek
Karjaimmal átölellek

Dereng már a hajnal,
a nap ébredőben
sugarait szórja
erdőre, és földre.

Dorozsmai szélkerekek halkan forogjatok!
Makói füles baglyok,könnyet hullajtsatok
Egy igaz embert én most siratok
Dorozsmai szélmalmok szelet hajtsatok
Szeged városába szomorúan súgjátok

Gyorsan folyó patak partot mossa
Sodró,morajló habok futnak tova
Szaladnak,mint édes hazánk fiai
Akik nem lelnek nyugalmat
Kergeti őket a nincstelen kín

Szép szárnyait billegeti
Hangja az egekig száll
Hála imát zengi
Jön a tavasz nem soká!!

Fenn a magas romok felett
Ködök szállnak,nem jő még a kikelet
Levegőben vércse vijjogva száll
Szélesre terjeszti szárnyát
Lecsap majd a vad madár!

Csendes a Balaton
vihar van kelőben
Fekete fellegek
tornyosulnak felette
Északról, hegyekről
vad szél bukik alá

Emlékeimet csokorba szedtem
Hogy voltál,s vagy nekem
Köszönöm szívből neked
Sárgarózsa szirma lassan lepereg
 

Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza,se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál

Egyszer történt nagyon régen
Történetem elmesélem
Négy tervező,kivitelezők összefogtak

Ősz volt csipkebogyó szüret
Bokor alsó ágairól szedtem
Hagytam neked fenn
Csipkebogyó szemeket

Őszülnek már a hegyek
Csúcsokat belepi a hó takaró
Mint felkiáltó jelek
Őrt állnak a Kárpát medencén
Ne jöhessen a betolakodó

Kidőlt,bedőlt kicsi ház,
omladozó fala
Látszik rajta szebb napokat megélt,
szorgos volt a gazda
Kerítése fonott fűzfából,

Felragyogott a nap az ég peremén
Mégis fagyos tél van,hideg tél
Kemény jégpáncél takarja a tavat
Hollók kárognak fákon,s alatt