h 10/17/16
Dáma Lovag Erdő...
Pici gyermek
Tipeg-topog meg-meg áll
Vajon mit mond, kiabál?
Arca ragyog, itt vagyok
Ártatlan, mint az angyalok
|
p 10/14/16
Dáma Lovag Erdő...
Üzennek a szavak
Költőtársaim emléke
Béke legyen szívetekben
Örökkön béke!
Üzennek a szavak
Sorok könyvbe vésve
De sok remény hullott
Veletek a mélybe!
|
sze 10/12/16
Dáma Lovag Erdő...

Hajnal hasad, felszáll a pára
Szarvas agancsokon csillan a fény
Badacsony erdejében szarvas viadalra hív
Ki az első, aki győzelemért vív
|
h 10/10/16
Dáma Lovag Erdő...
/Kolontár és Devecser vörösiszap
katasztrófája/ - emlékezve-
|
v 10/09/16
Dáma Lovag Erdő...
Kiült a nap az ég peremére
Tüzet rakott örömében
Tűzet rakott, úgy ragyogott
Sugara melegséget adott
|
cs 10/06/16
Dáma Lovag Erdő...
Leteszem vers koszorúm
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek vers virággal
|
sze 10/05/16
Dáma Lovag Erdő...
„Mire a kakas hármat kukorékol,
háromszor tagadsz meg engemet!”
Mire feljön az Esthajnal csillag
Sötét had bosszúja eltemet!
Édes hazám, háromszor tagadnak
meg tégedet!
|
h 10/03/16
Dáma Lovag Erdő...
Jaj szél, te vad, nyugati szél!
Miért fújsz, oly kegyetlen lettél?
Már gyermekkoromban fújtad harsonád
Elűztél fővárosba, majd tovább!
Délre, napfény városának mondták
|
szo 10/01/16
Dáma Lovag Erdő...
Elmúlt a nyár,repült tova
Emlékeid még itt hagyta
Csendes patak vize csobban
Kövek közt susog halkan
|
p 09/30/16
Dáma Lovag Erdő...
Pilis szent hegyünket nézem!
Piramisok alakját, mását érzem
Mint,ha Föld szíve lüktetne benne
Piramis alakja,szent minden köve
Nézem és látom,piramis alakja
Amit ezredévek pora takarja
|
sze 09/28/16
Dáma Lovag Erdő...
Szép csendesen osont az est
Az égen kigyúltak a csillagok
A hold fényesen ragyogott
Pitvarában jelezte valami megváltozott
|
k 09/27/16
Dáma Lovag Erdő...
Ódon kút mit mesélt?!
Csodás éveket megélt
Vízét tiszta forrásból kapta
Szomjazóknak szívből adta
|
v 09/25/16
Dáma Lovag Erdő...
Vigyázzatok tépi már a sátán
Láncait , mérgében ledobván!
Küldi felétek vad hadait!
Elpusztítani ami szép, ami hit!
|
szo 09/24/16
Dáma Lovag Erdő...
Botjára támaszkodva
Betekint a múltba
Hátán, mint, ha zsákot hozna
Zsákjába hosszú évek sora
Nehéz emlékeit cipelni
Aki megélte az tudja
|
k 09/20/16
Dáma Lovag Erdő...
Vén akácfa isten veled!
Utoljára megölellek
Ágad törik, lombod hullik
Kiálltad már évek sokaságait
|
szo 09/17/16
Dáma Lovag Erdő...
Zúgnak a harangok, jön a veszedelem
Már itt is van, s nincs kegyelem
Nincs irgalom, nem ismerik
Bomba robban!
Félelemben tartanak emberek millióit!
|
p 09/16/16
Dáma Lovag Erdő...
Hallom a motor zúgását
Az ajtók hangos csapódását
Költöztök a szülői házból!
Mint madár, elrepül fészkéből távol
|
sze 09/14/16
Dáma Lovag Erdő...
Pici gyermek, fut, szalad
Utol érem, csak a gondolat
Csöpp kis lábát úgy szedi
Kitárja karját, lábam öleli
Fekete szeme ragyog rám
Viktória, az én kis unokám
|
k 09/13/16
Dáma Lovag Erdő...
Száz év keserves múltat idéző
Száz év történelmet ismétlő
Peregnek a nehéz évek
Múló napok, már emlékek
|
v 09/11/16
Dáma Lovag Erdő...
Beköszöntött a szeptember
fényes napsugárral
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral
Jöhet a szüret,száll a víg ének
|