Ó győztes olimpiák Ti meggyújtjátok a lángot!
Lángot vivő futárok,bejárták a világot
Felgyúlt a láng,  a sport lángja
Békét hirdetve a nagyvilágba!
Magasan lobbant a szeretet a szívekbe
A győztest az Isten is segítette!

Ragyogó napsugárra ébredt a város
A tó vizén megcsillant a fény
Egy suhintásra olvad a jég
Mátyás megtörte jegét!

Ahogy a gyors patak töri az útját
Ősi sziklákat repesztve
Rohan előre, medrét nem nézve
Úgy mennek el ifjak, de
Hazát nem feledve!

Őrzöm a tüzet, tiszta lelkülettel!
Ne aludjon a hazaszeretet el!
Hazám minden kis zugában lobban
Őrizzük szívünkben, otthonunkban!

Ott állt a Hargitán
Nézett Magyarország felé
Mögötte harsogott az EHHO TV
Székely föld a székelyé!

Volt egy madár
Fecske madár
Nem is olyan régen
Itt az idő, történetét elmesélem

Ó drága kikeleti napsugár!
Ragyogj, ragyogj végre már!
Várom már erre száll
Egy szép hangú, boldog madár

Gyorsan folyó patak partot mossa
Sodró,morajló habok futnak tova
Szaladnak, mint édes hazánk fiai
Akik nem lelnek nyugalmat
Kergeti őket a nincstelen kín

/Wass Albert  meghalt 19 éve/
     1998.02.17.

Hazatért hát” Szelek szárnyán”
Székely honba, hová lelke vágyván
"Csillag ösvényen” vágtatott a lelke
Haza, haza székely földre!

Virágom, virágom
kis Virágszálam!
Szívemnek gyöngyszeme
Lelkemnek kincse

/ Valentin napra/

Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal
Paripaként száguldott a nap az égre
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe
Mit, ha tudná, ma Valentin napja
Melegét a szerető szíveknek adta.

Ha eljössz velem a Hargitára,
Ahol most havat fú a szél
Hallod, ahogy egy bús történetet beszél
Megfagyott hidegben, didereg a zászló
Jeges, kék színű büszkén nem lobog
A holdat és a csillagot is lehazudnák az égről
Szomorúan leng, bánatában megfagyott!

Verset írok hozzád!
Verset, érzelmek vad sorát
Kegyetlen szíved, hangos a szád!
Vers kegyelemért kiabál!

Süvít a vad böjti szél!
Az rázza ablakom
Hideg februárban
Az éjben én nem alhatom!

Februári sűrű ködben
Kis cinke hangja szól
Reményről füttyent
Hangot ad, vigaszt adót

Összeszedem gondolataim
Korunk falára mit írhatok?
Sokasodnak soraim!
Amit mind, mind elmondhatok!

Az idő lejárt
A dal tova szállt
Nem szól többet
A szép hangú hegedűd már
Emlék csupán
A dal, a vers, a próza
Elhalkult a hegedű

Kinézek az ablakon
Téli nap süt nagyon!
De hó takarja a tó partját
Hó, hó, ameddig a szem ellát
Tél még mutatja a fogát!