Köszönöm a fényt, a napot
Az augusztusi hullócsillagot
Az érzést,hogy veled vagyok

Gólya madár, gólya madár!
De hamar hazajöttél!
Nem a meleg vár itt rád
Ha nem hosszú hideg tél!
Fagyos itt a szív, a föld is
Elbúvik a kis állat is

/Veronai tűzben,az áldozatokért/

Eljött a sötét éj
A gonosz kiterítette hálóját
Ütés koppan, szikra lobban
Kegyetlen láng az égre szállt!

Fújd Krónikás trombitádat!
Nagy a nyomor és a bánat
Kietlen tél fagyot hozza
Szél a fákat tépázza
Zúzmara ül a fákon-ágon
Süvít a szél fagyott tájon

Siratunk és temetünk!
Elmennek sorban, akit szeretünk!
S szomorúan hull a könnyünk
Gyásznapok sokasodnak
Gyengül a nemzet, nincs vége a fájdalomnak

Lehullt egy csillag
Meghalt egy álom
Szívem fáj, úgy sajnálom
Szívemben nem huny ki a csillag
Örökké fénylik, míg rád gondolnak

/2009.ben kaptam meg Mosonmagyaróvár Kultúra Díj-át, a következő
verset írtam,melyet az ünnepségen fel is olvastam./
./1823.o1.22./
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey Ferenc költőnk
Által útra keltél

Ó Istenünk hallgasd meg imánk!
Barátunknak nagy szüksége van rád!
Segítsd őt a gyógyulásban!
Erre kérünk imánkban, fohászban!

/Mosonmagyaróvár és Mosonszentjános között/
                 14km.

Emlékeimbe visszajárok
Visszavisznek fagyos álmok
Tél volt akkor,igazi tél
Hó hegyeket hordott a szél

/Strein Attila Miki- búcsúja.:
Hegedüs Erzsikétől, rokonaitól,barátaitól./

Köszönöm Istenem!
Az édesanyát, az életet, amit adtál nekem
Szép, jó dolgokkal megajándékoztál
A csillagszórót, amit meggyújtottál
Lelkembe a szeretetet, amit plántáltál!

Ne hagyj itt Testvér, megfagyok!
Segíts felállni, mert meghalok!
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

És csend, fagyhalál
Mindenütt amerre kaszált

Ha meghalok
átköltözöm a gesztenyefába
a méhek zsongásába,
a zöldellő vetésbe,

Ki és mi vagy Te ?
Hogy szavak tengeréből
„Tűzmadárként” szállsz
Fel az égbe?

Hajnal hasad, virág nyílik
Jégvirágba font üzenet
Jégcsapok az eresz alján
Tél festi a tájképeket

/ Soós Jolcsinak Felvidékre/

Három királyok elindultak
A fényes csillag utat mutat
Ragyogó csillagot követve
Rátaláltak a szeretett kisdedre

Mikor az égen fénylenek a csillagok
Megvilágítják ablakod!
Gondold azt boldog vagyok!
Boldog, mert enyém a fény
Mely szívedből világít felém!

Hajdanán csőrfös kis lány voltam
Édesanyám arra tanított engemet
Mostanában jók, s nem rosszak az emberek
Reggelente tejet vittem egy öreg néninek
Konyhájában a falvédő szövege lepett meg
„Vissza-mindent ,Erdélyt vissza!”