Könnyek gördülnek arcomon,
végigfutnak a nyakamon,
fáj, sajog mindenem,
a fájdalom széttépi a testemet, lelkemet!
Front jön front hátán,
a szívem vérzik ennek láttán.
Hittem, hogy jönnek még szép napok,
de lassan megöl a szűnni nem akaró fájdalom!
Hittem, hogy jön a melengető napsugár,
és átjárja testemet a boldogság!

Az idősödő ember az élettől
már sok csodát nem remél,
de lelkében őrzi a sok szépet,
mit életében átélt!
Már szürkül a fény, de néha
egy egy villanásnyi szikra
még a szívünkig elér.

Amikor szívem a szíveden megpihen,
hozzád bújok oly lelkesen,
én oly boldog vagyok kedvesem,
maradj mindig így velem!
Tavaszi nap simogatja arcunkat,
huncut szellő borzolja hajunkat,
virágok illata száll a légbe,
kezem belesimul a kezedbe.
Mosolyogva nézünk fel a kék égre,
itt a tavasz végre,
boldogság költözött a szívünkbe!

Miért kínoz a fájdalom?
Miért fáj a szívem oly nagyon?
A testem, a lelkem beleremeg,
ha látom a két szemedet,
ha hallom a hangodat,
mely számomra maga a csoda!
Ha nem vagy mellettem, kínoz
a fájdalom, a szívem úgy sajog, hiányzol oly nagyon!
Hiányod megszokni sohasem fogom,
bár ezen sokszor elgondolkodom.

Álmodom!
Egy csodás álomvilágban vagyok!
Átölel féltőn a két karod, felébredni most nem akarok.
A vágy zenél egy csodás romantikus zenét,
s az ember hamar elveszti az eszét.
Én a vágyad ébredését érzem,
mely tűzbe hozza rejtett szenvedélyem.
Érzem a kezed testem barangolja be,
s a reszkető remény beteljesülést nyer!

Egész nap esik a márciusi eső,
a vetésnek ez oly kecsegtető.
Száraz volt, szinte porzott már a föld,
most kivirult és minden oly gyönyörű zöld!
Gyöngyökként gurulnak az esőcseppek szerteszét,
s a szomjazó föld mohón beissza minden egyes éltető cseppjét!
Éled a természet,
rügyeket bontanak a bokrok,
a fák,

Ha megsimogathatnám most az arcodat,
ha csókolhatnám a szádat,
ha neked adhatnám a mámat,
ha kétkarod oltalmában elveszhetnék,
ha a csillagok közt veled sétálnék,
veled csuda boldog lennék!

Hévíz, 2025. március 14. 

TM

Ha itt lennél velem,
nem lenne könnyes a két szemem,
hozzád bújnék szerelmesen,
nem cserélnék senkivel sem!
Csókjaimmal halmoznám el a szád,
s a két szemed vágytól csillogva nézne rám!
Féltőn átölelne két karod engem,
boldogságtól gyorsabban verne
a szívem!
Fentről a csillagok mosolyogva néznének le ránk,

Köszöntelek szépséges Tavasz, te éltető,
a természetet életre keltő,
a barkaszentelő,
március 8.-án
a nőket köszöntő,
a szemet gyönyörködtető virágeső,
ezt adja minden tavasszal a Teremtő,
mely oly kecsegtető, néha merengő,
boldoggá tevő,
szívet melengető,
lágyan körbe ölelő,
simogató, meleg szellő,
vágyakat keltő,

A márciusi napsugár arcomat simogatja,
reszkető lelkemet szikrázó fényével átkarolja.
Puhán, gyengéden átöleli testem,
édes Istenem, ezt az érzést már oly régen kerestem!
Jólesik a napfény melengető sugara,
mely minden porcikámat gyengéden átjárja.
Pitypang, százszorszép, gyöngyike, ibolya

Márciusi nap
melegíti arcunkat
vége a télnek

Tél temetése
és máglyára vetése
busók ünnepe

Csodás március
a bimbózó virágok
illatuk elszáll

Meleg napsugár
arcunkat simogatja
boldogság nekünk

Csodás március
úgy vártunk téged már
szívünk öröme

2025. március 5.

TM

Hajtsd a vállamra őszülő fejed,
csókot lehelek megfáradt arcodra, testedre,
letörlöm könnyeid, mit az élet gyötrelmei fakasztottak!
Átölellek,
testemmel melegítem reszkető testedet, és szeretném a múltat elfeledtetni veled!
Élj a mának velem,
szerelmes vágyad add nekem.
Repüljünk együtt a világmindenségbe,
eggyé olvadva a szerelem hevében,

Behunyom a szemem,
és érzem, itt vagy velem, válladra hajtom őszülő fejem,
te csendben, lágyan átölelsz,
s fülembe súgod, mennyire szeretsz!
Messze vagy, és hiányzol már nagyon,
ezt őszintén megvallhatom!
Várom, hogy újra lássalak,
a két karomba zárjalak!
Szeretlek téged, kedvesem,
nélküled mit sem ér az életem!

Még nem búcsúzom,
még itt vagyok,
szeress, ha még kellek neked,
ha úgy érzed, jó még velem,
ha hiányzom, és vágysz még rám magányos éjszakán!
Még nem búcsúzom,
még itt vagyok,
bár messze vagyok tőled,
nekem te nagyon hiányzol,
hiányod megszokni sosem fogom, nem is akarom!
Süt a nap, és csodálatos szép kék az ég,

Hozzád simulva oly szép az este,
szívem a szívedet kereste,
boldog volt, mikor meglelte,
örökre magáévá tette,
s betakarta összefonódott testünket az éj leple!
Szívem sohasem feledte,
amint sétáltunk a tejútrendszerben,
kéz a kézben.
Azóta sokszor újra álmodom,
átölel újra a két karom,
én nagyon akarom,

Várlak ma is, pont úgy, mint régen,
ahogy a csillagok világítanak az égen.
Várlak minden nappal és éjjel,
várom,
hogy mellettem legyél minden éjjel,
mikor a szerelem szívünket feszíti széjjel!
Várlak, amíg dobog a szívem,
amíg nyílik a virág a réten,
és csillag ragyog az égen!
Várlak minden percben, veled lenni ebben az életben!

Amikor úgy érzed, neked semmi sem sikerül,
a vihar feletted tombol, és az ég egy nagyot dördül,
a szíved összerándul legbelül,
s te nézel a semmibe tehetetlenül!
Ne csüggedj, hisz az ég holnapra, hidd el, kiderül,
hinned kell rendületlenül,
hogy nem maradsz egyedül,
lesz aki fogja a kezed és melléd ül,
aki szeret téged, és néha elgyöngül,

Szeretni, szeretni,
boldognak lenni,
a kedvesre rálelni,
vele szívet cserélni,
gyöngéden ölelni,
szívből csókolni,
mindent megadni,
semmit nem tagadni,
szerelmet adni,
szerelmet kapni,
a tejúton sétálni,
fellegekbe szállni,
csillagot találni,
szívünkbe zárni,
kincsként őrizni,
vele boldogságban élni,