Az egyik oldalon sötét a fény már.
Halkul a sercegés megolvad a viasz.
Sodort kanócból  a gyenge láng még éget,
de elég a kóca, s nem lesz már vigasz.

Boldog Karácsonyt és Új Évet Minden EMBERNEK

Egy ihlet vagyok csak, egy szolgáló szolga.
Sokszor az öröm a várakozás.
Teljesületlenül új érzéskeresés.

Jöjj kicsi Jézus! Itt a Karácsony!
Hargita hegyén ünneplő szánkód
templomok várják. Hozzad az álmot:
falatka ételt, tenyérnyi ruhát.

Ha meglátlak, mint visszatérő bűnös,
koldusod vagyok.Harcos életemben
az alázatosság, megalázott. Lennék rabló
kis cinkosa, vagy tüzes Jeruzsálem,

575575
Hazaérkeztem. Szívemben az ingerlőm
már csak a múlté. Új ketyegőm van.
Egy pár év, hosszabbítás: írásaimban.

Gyújtsd meg az első gyertyát! Adventi ima
hassa át lelked. Édesanyádnak
szerető könnyeiddel kezét csókold meg.

Szemednek tükre a zöldülő messzi rét,
felhők fodrozása, mint fénycsobogás.
Keresem az utat nap sugarával
hozzád. S már zúgnak a hajlongó jegenyék.

Kettős a halál. Az egyik mögött semmi.
A másik képzelt vallási hitem:
a jó és rossz háború, egymásutánja.

Csorba Győző emlékére

Lehull a lepel. Életének ajtaja
kitárulkozik. Titkai a múlt
jelenében, mindenütt jövőbe tekint.

575575

Gondolatsorod sorba, egymásután, ha
elsorolod, zárt körtánc. Visszatérsz
ugyanoda, ahonnan elindítottak.

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évtizedeken
át az út porát verte itt sok esőcsepp.

Csönd van. Siető léptek átléptek kiálló
árnyékköveket. Évezredeken
át, az út porát, verte itt sok esőcsepp.

Már minden reggel ködtakarót rugdos lea kapaszkodó, őszi napsugár.
Zajtalan, ahogy turkál, az avarban még.

Hát ne hogy a macska ugasson, mert a kutya nem nyávog!

EGY POFONSZERŰ POFON, HA EGYSZERŰ, CSAK EGY POFON DE, HA EGYSZERŰ A POFONSZERŰ POFON, POFONEGYSZERŰ.

Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs

Igazi álarc rajtad, maga az arcod.
Ha kell mosolyban, vagy bújt könnyekkel,
de mindig mást mutogat, így születtél meg.