Kis terület a jelenben,
Az örök és nagy végtelenben...
Édes Hazám.

Szörnyű éjszaka volt aznap, kedden,
Alig múlt éjfél, s a síri csendben
Kutyaugatás verte fel a házat,
Mintha mondaná, gazdáim, vigyázat!

Egyszerű? Bonyolult? Érzelem!
Szeretem? Tán mégse szeretem?
Hiányzik, ha nincs mellettem?

Anya, miért sírsz? kérdezte a kisfiú,
Ki édesanyja könnyeit nem értette,
mikor forró patakokban záporozott
A könny selymes, szőke, göndör fürtjeire. 

Könnyeimmel küszködök
Még mindig, azóta is,
Testemben a vérkörök
Futnak, mint sok galaxis,
Nem tudok megnyugodni,