Hír: Egy másfél éves szír kisfiú holtesttét vetette partra a víz...

fekete égen fekete nap
fekete árnyak az ég alatt
fekete mosoly fekete száj

Úgy fogtad tegnap a kezemet, 
Pont úgy, mint mikor gyermek voltam,
Mert figyelted minden léptemet,
Tudtam jól, hogy hozzád tartoztam.

Bomba robbant bennem, hogy rám néztél,
Oly kedvesen s szeretve becéztél,

Cél nélkül, csak úgy barangolok. 
Hajamon szaltót vet a fény.
Magamnak már nem parancsolok,
Megyek az álom ösvényén.

Verőfényes napsütés volt,
Szikrázott fenn a kék égbolt,
Ketten ültek ott a padon
Egy szép júliusi napon.

A Lexus ajtaja kinyílik,
S egy hang szólal onnan, belülről
István, mondtam már, így nem illik,
Maga nyisson ajtót, elölről.

Magyar vagyok... és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.

Nagyon szomorú vagyok, a gépem bedöglött, egy újat kellett venni, nem tudtalak olvasni benneteket, nem tudtam feltölteni.

Ne kérd, akkor sem adom fel,
Ha minden nap megbántasz miatta,
Nem nézem, ne félj, közönnyel,
De már könnyeimet felitatta
Egy újabb vers.

A nagy nap eljött, köszöntelek
Névnapodon nagy szeretettel,
Ne hidd, hogy én elfeledtelek,
Áldást mondok rád tisztelettel,

Gyermek vagy még, kicsiny, s oly törékeny,
Bizonytalanul haladsz előre,
Mint kisgyermek, családod körében
Célod egy, felnőtt légy egy-kettőre.

Magyar vagyok... és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.

Hogyan kezdődött? Nem is emlékszem már
Kerülgettük egymást, nem mertünk szólni.
Pillantásainkért kezdtünk harcolni,
Bár hömpölygött valami érzelemár.

Visszatértem, nagyon hiányoztatok. Most lesz mit bepótolnom, annyira termékeny volt a csapat. Egyszerűen annyira be voltam havazva, hogy képtelen voltam olvasni benneteket és beküldeni verseket. Ilyen a nyugdíjas élet, semmire sincs időm 

Az ész és a szív, a két zsarnok,
Mert ha úgy érzed, hogy fáj a szív,
Az ész tudja, csak ő a bajnok,
Míg a szíved szerelemre hív.