Gyermek vagy még, kicsiny, s oly törékeny,
Bizonytalanul haladsz előre,
Mint kisgyermek, családod körében
Célod egy, felnőtt légy egy-kettőre.

Magyar vagyok... és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.

Hogyan kezdődött? Nem is emlékszem már
Kerülgettük egymást, nem mertünk szólni.
Pillantásainkért kezdtünk harcolni,
Bár hömpölygött valami érzelemár.

Visszatértem, nagyon hiányoztatok. Most lesz mit bepótolnom, annyira termékeny volt a csapat. Egyszerűen annyira be voltam havazva, hogy képtelen voltam olvasni benneteket és beküldeni verseket. Ilyen a nyugdíjas élet, semmire sincs időm 

Az ész és a szív, a két zsarnok,
Mert ha úgy érzed, hogy fáj a szív,
Az ész tudja, csak ő a bajnok,
Míg a szíved szerelemre hív.

Tudod-e, milyen érzés, ha szeretsz valakit?
Tudod-e, milyen érzés, ha elküldesz valakit?
Tudod-e, mit jelent az, hogy szeretem?
Tudod-e, mit jelent, ha azt mondod, feledem?

Tőlem az életed kaptad,
S hozzá némi útmutatót.
Használd ki ezt az alkalmat,
S kerülj el minden buktatót.

Büszkén állt új autója mellett.
Csillogott, fénylett a drága kaszni.
Simogatta, mellette tetszelgett
S tervezte, hova fognak utazni.

Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen.

Nézd csak, olvad már,
Kibújt egy kíváncsi hóvirág.
Új élet fogant, lám,
S a csoda megszületett.
Egy új élet vár.
Készülődik a természet.

Nagyon vártunk, Kincsem. Ott izgultunk
Mindnyájan a szülőszoba előtt.
Nagyon vártunk, Kincsem. A legkisebbet,
Izgatottak voltunk egész délelőtt.

Éjszaka volt, a címre pontosan érkeztem,
Kerestem a csengőt, hiába, nem találtam.
Még talán morogtam is, és hinni sem hittem,
Megint átvertek? Pedig igen, konstatáltam.

Emlékek... azok a gyönyörű emlékek...
Drága, jó feleségem, hol vagy már?
Kereslek mindenben, mindenhol kereslek...
Vajon volt még egy ilyen álompár?