"Tiszta arcnak tiszta a tükre"
ne vigyen tetted rosszra s bűnre
tudd és érezd, mit miért teszel
végezd a dolgod becsülettel

erre tanított engem anyám
bízzak magamban, mondta apám
ne add fel belső törvényedet
igazadért vélt hűségedet

Nehezen tartható dolgok mindezek
Pedig jónak lenni mindig megéri
A becsület és a hűség pedig nagy érték
Konzervatív talán, de mégis felemelő
A kevesek, kik ezek szellemében éldegélnek
Tiszta, finom lelküket nem emészti kegyetlen furdalás.

   Becsület. Sok történetet olvastam gyermekkoromban lovagokról, sárkányölő és hercegnőket megmentő hősökről. A regényekben, ha a hős ígéretet tett, azt tűzön-vízen keresztül betartotta. Aztán ott voltak a párbajozók, akik a becsületük megsértéséért akár életükkel is képesek voltak fizetni. Számomra ők voltak ennek megtestesülései kedvenc könyveimben.

Becsület és hűség

„Hűség a becsület dolga”
Ki gondol itt a rosszra, csak a jóra
Ha becsület van szívedbe zárva
Hűség a becsülettel együtt járja

Becsületre megtanított a jó édesanyád s apád
Hűséget, amit viszel magaddal egy élten át
Nem magyarázod szavakkal
Megmutatod cselekvő gondolataiddal

Érdemes élet  (Az emberről)

Befelé figyelve mit kellene tenni,
Változó sorsokon, folyton elmélkedni?
Kérdések halmaza tótágast áll bennem,
Ki és hogyan dönthet vajon ebben?

Ki döntheti azt el, ember, talán Isten,
Merre vezet utunk, s merre haladjunk.
Az életünk sok harc és küzdelem,
Bár ez az élet, hibátlan nem lehet.

szeretet, megértés, félelem
küszködés, aggódás, gyötrelem
s mindez felett tán győz egy álom
a vágy, egyszer valóra váljon

vártuk jöttét a harmadiknak
egy kislánynak vagy kisfiúnak
boldogok voltunk, megszületett
nem sejthettük, de álmunk veszett

Volt egyszer egy falu Jászboldogháza,
Tanyavilágában öt iskolája.
Akkor a tanulók  hogyan is  éltek,
Új nemzedék kérdi, erről  regélek.
Azért szűntek meg a tanyák iskolák,
Árvízkár lett, majd közös gazdálkodás.
Búzaszemként szóródtunk a hazában,
Mások fészket leltek helyi utcában.
Akik a falut magunk mögött hagytuk,

Emlékszel?

Drága jó Istenem küldj nekem egy rózsát,
ez a féltett álmom, rimánkodom hozzád.

avagy elmélkedés az emlékekről

Emlékek.
Kik is lennénk nélkülük?

A legszebb emlékem?
Ó, hogy is mondhatnék egyet,
hisz százával tolulnak a szebbnél szebb percek
gyönyörű képei, ha rád gondolok...
Mióta világra jöttél, ámulva nézlek,
s emlékeimen merengve
elmosolyodok.
Sosem felejtem, mikor először láttalak,
és mikor először húzódott
mosolyra a szád,

A sorsomnak útja gyorsul és véget ér,
Minden ami  velem történt elmémben él.
Szívem, lelkem keresi a jót legszebbet,
Úgy érzem ez folyamat volt életemben.

Párra találtam a szerelem vitt hozzá.
Rajongott is értem ragaszkodott hozzám.
Egyenlő eséllyel léptünk házasságba,
Boldogságunk repült mindig jó irányba.

csendben búcsúzott a fagyos tél
a fákon már rügyek fakadtak
márciusi mosollyal jöttél
s a sötét felhők elszaladtak

aznap valahogy minden más volt
a szívem hevesen kalapált
fáradt napsugár arcon csókolt
a szellő is nekem szalutált

1976-ot írtunk. Fiatal voltam, talán még naiv is. De szívem alatt egy új életet hordoztam. Egy folyton mozgó, apró kis életet. Már a kilencedik hónapban jártam, nem láttam azt, ami a talajon másoknak egyszerűen látható volt. Egy formás és állandóan mozgó pocak ezt megakadályozta. Számolgattam, még van négy napom és megtörténik, ami minden anya számára a legszebb és legnemesebb érzést jelenti.

Legszebb emlékek között, tartalak számon,
édes Múzsám, még virágzó Gyöngyvirágom,
ahogy rátekintek a rólad készült képre,
vajon meddig lehetsz, szívem közepébe.

Ám nekem te örök hajnalcsillag leszel,
lelkembe zene, verseimhez eledel,
érett szép gyümölcse vagy, a termőfának,
végtelen óceánja vagy a boldogságnak.