Már nem deresek, zúzmarások a fák,
pocsétákban vastagodnak jéghártyák,
Nap is felhők mögé takarta arcát,
kivette esedékes szabadnapját.

Ilyen a december, a karácsonyhava,
visít a hízó, kondérba fől a java,
ember lelkéből árad rejtett szeretet,
melegít közeli, távoli tereket.

Megjelent a táltos felegyenesedve,
oszlopként megnyúlva emelkedett teste!
- Fussatok, hírnökök, vigyétek a hírét.
Atyátok egy Angyal. Égi honba kísért!

Holnaptól fent robog már a "Hadak útján"
almásderes lován. Csillagesőt fújván,
mert a Nap gyermeke bárhová lesz küldve,
lángokból született, nem ég el a tűzben!

Karácsony
te gyönyörű éj,
csillagod ott ragyogjon
majd minden ember szívén.

Legyek akármi, csak ne sorsüldözött,
Legyek óceán, melybe élet költözött,
Legyek fa, mely ízletes gyümölcsöt terem,
Legyek vigasz a csüggedő szíveken,
Legyek Nap, Hold és a világegyetem,
Legyek, ki segít az elesetteken,
Legyek bölcső, ki ringathat kisdedet,
Legyek jó szó, ki vigasztal özvegyet,
Legyek hát olyan, kit Isten teremtett,

Áll egy fenyő egymagában
Szép formás minden ága
Ki lesz aki rá gondol,s megtalálja?
Hazaviszi öröm ünnepre várva?

Csendben várom a holnapot,
nem szólok, nem sírok, vége.
Nem én vagyok a holnapod,
ezt már rég tudom, megérte?

Versbe sírom minden búmat,
rímmel gyantázom tollamat,
mert szívemet bánat nyomja,
bús lelkemnek ez a szomja.

Csillapítsa így leírt mondat,
sok fizikai és lelki fájdalmat,
Trianonnak Dón kanyarnak,
ez lett veszte sok hős magyarnak.

Ne szólj szám!

Az ablakból néztük a csodás hóesést,
csillogott mindenhol, hófehér volt a táj.
Hókoszorút fonva a fenyőfa köré
táncot járt sok hópehely, mindenhol bűbáj.

Csengettek... megjött az Angyalka végre már,
izgatottan szaladtam, vajon rám mi vár?
Jó kislány voltam? Ugye nem rosszalkodtam?
Hallotta kérésem? S mit kértem, megkaptam?

Megkérdeztem a lelki Atyát
Mondd Te, aki lelkünkbe látsz
Mikor ébredünk fel, itt a szabadság?
Meddig tart az új korszak váltás?
Mikor mondjuk , végre már!
Sok szenvedés után,szabadság vár!
Mikor változnak meg gondolataink?
Mikor múlnak régi szenvedéseink ?
A sok kérdésre csak hallgatott
Láttam rajta, nagyon gondolkodott

Szemem előtt mosta le a jeges eső
a színehagyott leveleket a fákról
--panaszkodik az ember, az erdő,
a levelet tépő idő örök igazáról.

Adventem...

Decemberi éjben kigyúltak a csillagok
Milliói fényük ragyog,csak ragyog
Hold is felvágtatott
Göncölszekérrel az égre
Pitvara fénylik, hideg fénnyel
Azt mondja a fáma
Hideg szél lesz másnap
Ha nagy pitvara van a holdnak sugarának
Szél hozta a hideget, tombol jókedvében
Hajlongtak a fák,sírtak az ágak

Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek
szitált szemedben a bús-mosoly
csak pár száraz szeretet-szelet

kenyér a közeli a boltból
csitította volna éhedet
kivetett magából a hazád
és lenézett Balatonszárszó

/Boruzs András emlékére /

A csillagok bágyadtan tekintenek rám;
De mégis, mintha dalt hallanék az égből.
Majd lelkemen simít e bágyadt pillantás,
S mosoly kél arcomon ez égi zenétől.

Nagyszakállú bekukkantott
tegnap este az ablakon,
nem is sejtette, azt hiszem,
hogy már nagyon-nagyon várom.

Kipucoltam kis csizmámat,
úgy csillogott és villogott,
hogy a tükröm irult-pirult,
s Bodri kutyám is pislogott.

/ ADVENT-i ima/

Ó adj Uram BÉKÉT a világnak!
Hallgasd fohászát millió vágynak!
Ne fordítsd el fejed a szenvedőktől!
Hallgasd meg imáit, hozzád esdeklőktől!

Mert lángol már a világ, füstje felszáll
Szomorú szívvel fordulunk hozzád :
,,Mi atyánk Isten, ki vagy a mennyekben!"
Ne engedd szenvedni benned bízó népedet!

.

Óh, te szép Mecsek! Sudár fáid között
akár a vércseppek, olyanok a somszemek.
Hiába takargatod. Levélmarkaidban,
megtalálják a kutató ujjak, kezek.