Nem kell a szöveg,
csak rakd fel fényképedet,
néma lesz ajak.
Ó hogy mennyien
gyűlöltök egy kritikát,
az írás hibás.
Ne vedd magadra,
légy kedves és humoros,
szeretni fognak.

Hogy lehet osztályozni a leírt szavakat,
amik mondatokká rímmel összeállanak,
érthető, vagy burkolt a mondani való,
ezért nem kérek baksist, nem leszek házaló.

Rácsokat soha nem tűrök magam körül,
ám ezért a vállamra madár még nem röpül,
de így is tetszik még, szép míves rácsozat,
mely néha védene ártatlan bárányokat.

Szenzációs story
Mezei István

Nem kell a szöveg,
csak rakd fel fényképedet,
néma lesz ajak.

Barcs, 2020.02.01.

Dromedár Danika sírva szalad haza,
nagy az ő bánata, végtelen panasza,
hüppögve, csattogva, hisztisen azt fújja,
miért van őneki hátán csak egy púpja?

/Galyatető, Kékestető kirándulás 2002/

Farsang ideje eljött
Szól a zene ,áll a bál
Álarcok takarják az arcokat
A zenekar szívből muzsikál

Miért írok verseket, a vágyakozásért,
mikor emlékszem, a bennem élő gyönyörért,
voltam festőbarátom tárlat vezetésén,
évtizedes munkáinak megtekintésén.

Hazai tájak tekintettek ott is rám,
állatok harca erdők havas birodalmán,
festmények gyönyörűek, ismerősök voltak,
míg látogatók között barátok akadtak.

És egy éjjel elszökött a fénnyel...

Ha tudnátok mennyi kincsem van itt a földön,
ez a hatalmas vagyon, oly mint márványbörtön, 
igyekszem közkincsé tenni, szárnyaljon feléd,
de mi gátolja egy különös szűrőbetét.

Párizsban zokog az ősz
Hullnak a falevelek
Utca kövét pirosra festik a fegyverek
Könnyeket hullajt az ég
Nem mossa le azt soha
Áldozatok vére az égre kiált istenért
Lobban a gyertya értük ég

Mátyás király, Te igazságos!
Törd meg újra a jeget!
Szenvedett e föld népe eleget
Őrizd meg, védd meg nemzeted

Mátyás király, mi szentté avatunk!
Te voltál a mi szent királyunk!
Szent koronánkat visszaváltottad
Isten is velünk megmutattad

Nem egy csillag van az égen,
köztük az enyém is ragyog,
keresd meg azt mutasd majd rá,
ott van hol Tejút kanyarog.

Nem számolom lépteimet,
de hozzád eljutok gyalog,
írok hozzád szóképeket,
így megtudod, imádód vagyok.

Emlékeznek ránk a padok,
váltakozva futnak évszakok,
bizony harmat dús hajnalok,
ott ajkadon nem fonnyadok.

Időzónák között hevernek az álmok,
sokszor bizony köztük ott botorkálok,
néha azonban arcomba csapkod ágbog,
vagy ölelő karokkal valaki átfog.

Balatonfüredi öböl felett sirályok,
oly aranylón hullámzó búzakalászok.
mint Balatonnak vizén a hullámok,
néha takarnak engem árnyas platánok.

Engem szüleim úgy tanítottak
Válaszoljak, ha valamivel vádolnak
Ma van „Magyar Kultúra Napja”
Ezen a napon válaszom megadva :

Kősziklák alól kisiet a csermely,
Lefut a hegyről mint legkisebb gyermek.
Völgyben besimul pataknak habjába,
Egy nagyobb testvér ölelő karjába.
 
Együtt ringatóznak nagy folyó álmán,
S óceánban mosolyog szabadságán.
E csodás körforgása természetnek,
Élteti a földet és embereket.
 
Míg a csermelyt átlépve tovább megyünk

/l823.Ol.22 /

Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza" a létnek
Benned zengenek múltak és keservek
Magyarok ajkán győzelmi ének