Jöjjetek sötét, decemberi éjszakák
át néptelen tereken és utcákon,
egy-egy ablakban imbolygó fény, félénk láng
pislogja közeleg már a karácsony.

Ilyenkor vénen újra kisgyerek vagyok,
csomagomat várom és az üdvömet,
már belém fészkelték maguk a csillagok,
körém rakom, mit az év összeszedett.

Elbúcsúzott az ősz, levél ruháit levetette
Álmosan kel fel a nap, nincs kedve
Hűvös hideg napok járnak
Búcsút intenek a tegnapi napsugárnak

Apu!
Egy éve kinyílt a kapu,
s Te átlépted a csendet
a mindenség felett.

Mint egy ronggyá alázott,
kidobott molyos nagykabát,
amit valaha büszkén hordtak,
ám megalázták egyszer sorsát.

Adjatok a szegénynek!
Egy tál meleg ételt
Takarót, ruhát
Szobát fedélnek

575575
A  sirató ősz fagyott hóval takargat.
Fehér lepelben a haldokló táj.
Jégvirágos ablakok néznek dermedten

táncukban mattul az üveg s a kinti táj.
Siető esték, pinceajtó, zár.
Csikorog a rozsdás kulcs, vad dülöngélés.

Hamis az ének a puha hó tetején. 
Úttalan utak, vakít a fehér,
merre, hová és hogyan sokan megfagytak.
 

Sír a hegedű az őszi lomb alatt,
hangjára lejthetik hulló táncukat,
a levelekből össze állt legény és leány,
árva padon ül a még árvább cigány.

Már nem akarok és mégis újra írok
Csábítanak tollak zizzenek papírok
Illúzió minden hol van az igazság
Sírokban porladnak a legkedvesebb múzsák

                 Feleségemnek

Elment ötvenhét? Ne törődje vele!
Rohan az idő? Nyugodjál bele!

I
Az
ünnep 
elõtt felsóhajt
bennem a kétség:
-Vajon szent lesz-e az este?

Mi maradt, itt az ősi fák alatt,
csak a fű s a padok változtak,
az emlékek, na azok maradtak,
de nyoma sincs, lábad nyomának.

Rég határozatlan próbaidőn vagyok,
bizonytalan jövőm kívülről nézem,
a Nagy Főnök még kivár, nem határozott,
majd mennyi időt hagy, tartogat nékem.

Mikor  látod a gyermek szenvedését
Mikor nem jut neki kenyér
Mikor asztalán nem gőzölög az étel
Mikor nem jut ruha,s könny ül szemén

Tavasz helyett lám az ősz volt,
ahol utamba kerültél nekem,
szépséget minden évszak mutat,
mindegyiket másért szeretem.

Most itt élek árván...

Ó mily gyönyörűséges,
szemeidnek rejtett világa,
dióbarna színű fényben,
csillogóan hívó pompája.

Különös, különös karácsony volt,
még most is gyakran álmodom vele.
Baljós szél fújt, szürke havat hordott
ezerkilencszázhatvannyolc tele.

Püspökszentászló csodás arborétuma
még zölddel itt-ott, de a takarót
már gyűjtögeti a szél szép kupacokba.