Hosszú, barna haja, mint
lágy takaró fátyol borul
az asszony bánatára.
Könny csillan lefele néző
szemében—arcára csöppen,
halványkék ruhájára.

Csak egyszer rég volt Budán kutyavásár
napjaink szegényebbek az elvártnál
beteg nem vagyok tán csak pesszimista
de egyre hosszabb nő a várólista

TündérVölgyben
szivárványból van a híd

Hát ő is elment!
Mint a többi sorban
Fájó szívvel gondolok 56-ra
Corvin közre,a hősre
A Halálraítéltre!

Megújul az ég,
háromlevelű lóherék
táncára ébred a táj

A tájra terítette az ég éji subáját
Csendben hallod a bagoly huhogását
Leszállt az éj a csillagok honából
Elpihent a magány,elég volt a mából

Töredékek 1.

Tán meggyötört öreg az Isten
de tavaszt megújulást ígér
hideg ködökön át is érzem
a fényét melegszem tüzénél.

Búzát vetek az égre,
felhőket a zöld rétre,
szivárványra virágot,
sosem látott világot.

Nagyapám kunyhója

Szőlő-földünk szélén boglyas kunyhót
ringat a völgy. Csöndes ölében
álmodik a múlt, mögötte kövecses
                                 

Ildikónak

Életünk mámor-virágos mezején
őrzöd vággyal csókolt számat,
mellé, nyitott életem tűzöm én
szívedre csöppenő vallomásnak.

Már megint elcsavarogtam az éjben,
kibújtam a lyukas kerítésen,
de reggel Hozzád visszaballagtam,
otthont keresek Nálad, magamban,
a ragaszkodásom halhatatlan. 

Itt a farsang vége,tél ideje lejár
Szeretnénk ha csend helyett dalolna a madár
Rőzsét gyújtunk magasan lobogjon
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon

Csak a lényeget szeretem  leírni verseimbe.
Mintha kezemet fognák a betűk,
s velük kutatom, hová lett eredetük..

A cigaretta lassan mérgezi a testet,
és észre sem veszed, hogy birtokában vagy.
A szerelmi érzést fátyolként takarja.
Szép lassan nem kell más csak a cigaretta.
S hol van már az akarat?

szonett

Boldogan átölel, két szeme ragyog,
könnyed lehelete, virág illata.
Lelkéből fakadva, lángot szítana,
nesztelen suhan, száll, mint az angyalok

Riport.

Védve mindened, csak a menekülés lenne,
de, Európa útján már nincs út, hová, merre,
nincs semmid, csak a menthető puszta életed--
mára a létbe-keserített fájdalom jutott neked.

Künn dalol a hideg szél
Mégis egy kis lányról mesél
Aki a mai napon született
Szívet –lelket megörvendeztetett
S felnőtt a gyermek
 

Magamban mindig tereket hagyok,
hiába izzaszt nyár, szorít a tél,
bennük él még Anyám, ki rég halott,
és szól hozzám, ha hallgat is mesél.