Testbe szorult rab a lélek,
kérdem Uram, - mondd, mit érek?
Terveket én sosem szőttem!
Azt sem tudom, honnan jöttem.

Ha beszélsz énhozzám, megszólít tavaszom,
Mikor megcsókolsz, már többé nem szomjazom,
Nem kínoz a hőség, és nem dermeszt a fagy,
Mindentől megóv, véd az, hogyha velem vagy.

Tündérszemű kisleány,
tavasz nyílik faágán.
 
 

Most, itt áztatod a dombok közé hozott arcod,
s a honvágyat belőled, most mossa ki a szél.
Tegnap, mikor felléptél az ismerős út hátára,
könnyezve kinyúltál az itt hagyott  palócokért.

Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél

Megtudod te is valamikor, egyszer,
amint vénülsz, lassan megöregszel.
A szíved dobod, a lábad mozdulna,
nem jár más csak zsebedben az óra.
Mindent megittunk, és mindent megettünk,
évfüzér-sor kanyarog megettünk.

Fény ágán dallam ring,
ragyognak anyáink,
ragyognak anyáink,
fény ágán dallam ring.

Ó díszes madarai a világnak
Hazámra mily fagyöngyöt szántak
Szép tollú madarak énekeljetek
Csőrötökbe ne fagyöngy magot vigyetek

Orgona nyílik,
illata árad

Fut a szél, elszalad,
megbújik a lomb alatt.
Fut a szél, az ég kacag,
mosolyából fény fakad.

Tekintve, hogy 2015 a fény éve, versemet ennek a gondolatnak a jegyében írtam a Pécsi Szenior Akadémia,oklevél átadó ünnepségre.. 

Nem kell hozzá vagyon, nem kerül pénzbe,
nekem a mosolyod mindent megérne.
Ha felnéztem az üresedő égre,
a szívem tőle mindig csak azt kérte,
Te légy a sorsom alkonya, estéje.

Nézd papa ,szarvas ott, fut,szalad
Csak halkan beszélj,csitítsd szavad
-Nézd, milyen méltóságos
Agancsa fején csodálatos

Táncról táncra
dalvarázsban
nyílnak a virágok
 

Földi létem minden percét,
Őseimnek értékrendjét,
A rám szabott rögös utam
Megköszönöm Neked Uram.

Csillagos az este,
pihen egy hárfán,
álmot hint a csendre,
ring a Hold a fán.

Ó én édes Hazám !
Hogy tudsz szárnyak
Nélkül repülni ?
Megcsonkított karod
Hogy tud átölelni ?
Gyermekeid a távolból
Hogy tudod csendben
Haza hívni ?