Ó díszes madarai a világnak
Hazámra mily fagyöngyöt szántak
Szép tollú madarak énekeljetek
Csőrötökbe ne fagyöngy magot vigyetek

Orgona nyílik,
illata árad

Fut a szél, elszalad,
megbújik a lomb alatt.
Fut a szél, az ég kacag,
mosolyából fény fakad.

Tekintve, hogy 2015 a fény éve, versemet ennek a gondolatnak a jegyében írtam a Pécsi Szenior Akadémia,oklevél átadó ünnepségre.. 

Nem kell hozzá vagyon, nem kerül pénzbe,
nekem a mosolyod mindent megérne.
Ha felnéztem az üresedő égre,
a szívem tőle mindig csak azt kérte,
Te légy a sorsom alkonya, estéje.

Nézd papa ,szarvas ott, fut,szalad
Csak halkan beszélj,csitítsd szavad
-Nézd, milyen méltóságos
Agancsa fején csodálatos

Táncról táncra
dalvarázsban
nyílnak a virágok
 

Földi létem minden percét,
Őseimnek értékrendjét,
A rám szabott rögös utam
Megköszönöm Neked Uram.

Csillagos az este,
pihen egy hárfán,
álmot hint a csendre,
ring a Hold a fán.

Ó én édes Hazám !
Hogy tudsz szárnyak
Nélkül repülni ?
Megcsonkított karod
Hogy tud átölelni ?
Gyermekeid a távolból
Hogy tudod csendben
Haza hívni ?

Az én szeretet Múzsámnak ajánlva, ezen gondolatokat, és az érzést mit kaptam tőle, megköszönve.

Ablak előtt rózsabokor,
szundít a téli alkonyon.
Ágán néhány száradt levél,
zörög, táncol, fújja a szél.

Nap ragyog a réten,
minden csupa fény,
a tündöklő égen
szivárvány a szél.

Bámulatra méltó a mustármag hite,
a tű fokába szorult tehetős teve,
az öröklét záloga pár őszinte mise,
mit akarhat itt egy novemberi fecske,

A tél-nyúzott csendben,
erdő fája reccsen
--ijesztő ostor csattanás!

Szél szalad az égen,
mosolyog a táj,
kék szemed fényében
virgonc a határ.
 

Gólya madár,gólya madár
De hamar haza jöttél
Nem a meleg vár itt rád
Ha nem hosszú hideg tél !
Fagyos itt a szív, a föld is
Elbúvik a kis állat is
Nem hallod a cinke szavát
Szomorú élet vár itt rád !!