
Olvad a jég, minden szép,
madár dalban manónép,
bimbó nyílik, színre lép,
elszaladt egy manó épp.
|
szo 12/13/14
Mezei István
Pergeti levelét a piruló platán,
alatta szoborpár pőrén is puritán,
kőfiú fogja a kőleány kezét,
rusztikus elnagyolt, mégis szép a kép,
a túlparti hegyek, mint sötét kulisszák,
|
szo 12/13/14
Juhászné Bérces...
Otthonodban, ha csend honol,
Hozzád küldöm e pár sorom:
Kis porszemként mit tehetek,
Küldök neked szeretetet.
|
Itt a tél, hol a tél,
lehetne már hófehér,
csupa sár, csupa sár,
megfázott a napsugár.
|
Nem félek tőletek ásító mélységek
A tiszta víztükörbe belesimulok
Hosszú karcsapással ostromlom az eget
Az arcomhoz kúsznak habok a hullámok
|
p 12/12/14
Juhászné Bérces...
Szép Zalának sok erdeje,
kristálytiszta lehelete
üdítette e vidéket,
melyről nektek most mesélek
|
p 12/12/14
Dáma Lovag Erdő...
Fénylánc tüzek magyarokért !
/Napforduló tüzek ünnepére/
December .21,
|
Suttognak a tulipánok,
mosolyognak a hegyek,
napsugarak nyújtózkodnak,
búcsúztatják a telet.
|
cs 12/11/14
Dáma Lovag Erdő...
Künn szállingózik a hó
Az est hófehér takaró
Eljön csendben az éj
Álmodjál kicsikém
|
Az est sötétje gesztenye,
csillan a fény őszi éjben,
szótlanul a Hold egére
visszatükrözi a lelked.
|
Miért kínoztok folyton, mit kértek számon,
mért meséltek nekem mások fájdalmáról,
vonszoltok vizeken át és az aszályon,
vijjogó dalotok a szívembe markol.
Örömet ígértetek, lányokat, gyönyört,
|
Mese itt, mese ott,
mosolygó hullahopp
karika az ég alja,
szél kukucskál át rajta.
|
Lassan érve, kúszik a nap láthatár szélére,
Óriás korongját ölti kéklő peremére.
Hová nézek érkezésed, érzem áhítozva
bolond szívem hevesen ver, lüktetve dobogva.
|
Nem hallom régóta a dalotok,
nótás nagyapám mióta halott,
a kedvét nem vidítja fenn a fán
lágy énekű, hajnali csalogány.
|
k 12/09/14
Dáma Lovag Erdő...
Mesélj nagyanyám,mesélj nekem
Olyan igazi mesét,mondjál el
Apáról mesélj,igaz történetét
Kicsi volt szerette a mesét
|
Szánkó nézi az eget,
hó lepi be a teret,
a bokrokon dér-csillag,
a szeleken átcsillan.
|
Versek tükrében versszeletek,
napfény a télben, veréb szendereg,
rénszarvas- csendet őriz az erdő,
azzal takarózik a teremtő.
|
A híd átível emberi lelkek között
ismeretlenül. Talán megjegyzed
a partok messzeségét, s ott ki őrködött.
|
v 12/07/14
Juhászné Bérces...
Szürke köddé vált az álom,
már magamat sem találom,
szívem dermedt, búval tele,
hűti a sors lehelete.
|
Karácsonyi dallamokban
hótisztán csengnek a dalok,
gyertyalángok fény- jelében
nyugodt éjek, és nappalok.
|