Éjfényben csillanó
csillagpor illanó...
|
...Várhatott volna...
|
Mi ezer éve egyedül harcolunk,
míg másoknak adtunk, addig alattunk
rengett a föld, de most ebben a napban
sötét bűn van, megbocsáthatatlan.
Labanc, móc és a kozák muszka
halált, kötelet vetett a nyakunkba.
|
v 10/05/14
Dáma Lovag Erdő...

Építsetek kemencéket !
Építsetek kemencéket
Meleget ontó szeretetet
Összetart benneteket
Melegíti szíveteket
|
szo 10/04/14
Dáma Lovag Erdő...
Ősi fejfák a sírkertben /fejfa kerítés a Búcs-i temetőben /
|
Hatalmas nagy kerek alma,
alig fért kezembe,
kisebbedet egyre jobban,
s ezt én nem értettem.
|
szo 10/04/14
Mezei István
Ahová már csak néha szűrődik a fény,
vizekig hajló, szomorúfűzfák alatt
mosom az iszapot életem fövenyét,
rostálok homokot és fekete sarat.
Amit a sors és a korom összehordott,
szitálom szüntelen aranyat keresve,
|
Verseinket rímekbe faragva,
A rohanó utókorra hagyva.
Csendesen, a fejemet lehajtva,
Suttogok, a lehulló avarba.
|
(Tegnapi mosolygásainkból)
Elbújtam a kiságy mögé,
a függöny is eltakart,
bújócskáztam anyukámmal,
az idő is úgy elszaladt.
|
cs 10/02/14
Dáma Lovag Erdő...

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar itt az ideje
|
Nekem a Hazám, aranyló búzakalász,
mindig ragyogó szeretés,
olyan mint a legédesebb foszlós kalács,
és földeken a bő termés.
|
sze 10/01/14
Dáma Lovag Erdő...
TURULTÁJ
/Első :Magyarországon:2OO8.O8.O8./
Szivárvány ragyog az égen
Égi jel piros-fehér-zöld színben
Isten küldte reménységet
Haza hívtuk a testvérséget
|
sze 10/01/14
Dáma Lovag Erdő...
Búcsúzik már a nap lemenőben
Sötétség borul a tájra hirtelen
Duna hömpölyög méltósággal új medrében
Nagy remekmű gátja vigyázza el ne térjen
|
Áldott legyen a föld,
áldott legyen a szép Hazám,
áldott legyen minden gyermek,
szálljon áldás az ég dalán.
|
k 09/30/14
Dáma Lovag Erdő...

Halovány sugárral kel fel a nap
Szőlőtőkék ködpárába úsznak
Sűrű pára lepte el a tájat
Köszön a szőlő a hajnali sugárnak
|
Nekem az ősz álmodozó kis patak,
tiszta tükrében az égbolt is ragyog,
már régen a szívembe csókoltalak,
nincsenek vacogó éjek, nappalok.
|
h 09/29/14
Dáma Lovag Erdő...

Pilis szent hegyünket nézem
Piramisok alakját, mását érzem
Mint,ha Föld szíve lüktetne benne
Piramis alakja,szent minden köve
|
h 09/29/14
Juhászné Bérces...
Virulj, virulj ki virágom,
színed, pompád megcsodálom,
áhítattal, rajongással,
megsimítlak szemsugárral.
|
Tőled tanultam oly rég halott anyám
Mindent, Te csentél édesen fájdalmat
A szívembe rövid életed alatt
S reményt, e föld nékem is hazám, talán.
|
A fák lombjáról lecsorog a napfény,
messziről int búcsút a nyári táj,
rózsák szirmán megpihen az őszi szél,
rőt színűre fest mindent a határ.
|