...vasszeggel kivert végitéletek...

Ha  álmaid sem kísértenek többé,
nem csendülnek szavak, elnémul a hang.
Megreped a méla nyelvtelen harang,
üvöltő indulat kong közömbössé.

Nem kell a harag és gyűlölet,
a közöny önmagában is öl,
a ki nem mondott szó lelkedet
püföli, mint kőkemény ököl.
Ha beléd mar az élet karma,
elfordulnak tőled az arcok,
bár sebzett lelked azt akarja,

Kutya hűség

Egy fájó sírást hallok az éjszakában
Egy kutya ül egymagában
Elhagyta a házat gazdája
De ő vigyázza,visszavárja

Szonett

Tombolt a nyár és vak volt a szerelem,
szőke hajára a kegyes természet
varázsolt csillogó, apró szemcséket,
elvesztettem eszem, nem volt türelmem.

...bejössz nekem...

...kilincselek...

Kopott könyvek és rég levetett kabát,
álnok barátok, keserű szerelmek,
tépve, törve, mint a késő őszi nád
még a kevesebben is több, jobb leszek,
bár szűk a költségvetési keret.

Mély szegénység tükröződik a tóban

Vörös tenger hullámzása,
Szemet vonzó a látványa,
Izzik forrón, szinte lángol,
Szerelmesen ég a vágytól.
 

örömködött a föld a talpa alatt

Névnapi köszöntő

/Szép Jolikámnak és Soós Jolcsikámnak/

Mikor millió virággal köszönt a nyár
Mikor száz sugárból ragyog a napsugár
Mikor minden jó barát téged köszönt
Mikor szíved tele csurdig boldogsággal

Azt tudtam, éreztem, erről az Erdélyi útról fogok írni egy verset.

Nem morbid csak elkerülhetetlen