Buszváróban a padon,
egy nadrág kiterítve,
nem tudni, hogy maradt ott,
tán valaki levetette?
Megnézték, kik arra jártak,
de végül mentek tovább,
nem akarták hazavinni
más otthagyott tulajdonát.
Hideg szél fújt, eső esett,
megázott és megfagyott,
pár nap múlva a napsugár
langymeleget juttatott.
|
Volt az első, volt a második,
de az ember sajnos nem tanul.
Vérében és szennyben fuldoklik,
míg a felbujtó csak meglapul.
Volt az első, volt a második,
világot rengető borzalom.
Az emberi érzés haldoklik,
az egész világ egy sírhalom.
|
szo 02/03/24
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a Hold február éjszakáján,
Nézem színét, megváltozott talán.
Kék és vörösben tündököl a fénye,
Ilyen régen volt, vagy százötven éve.
Mit jósol nekünk, egy égi jelet?
Mit fest fel az égre, üzenetet?
Tüzes fényével int le ránk,
Majd kékre, szép reményre vált?
|
v 02/04/24
Dáma Lovag Erdő...
Gondolj rám!
Ha nincs tőlem üzenet,
Ha nem is jön tőlem levél,
Itt vagyok még veletek
Az élet peremén.
Gondolj rám!
Ha hideg tél hajlítja az ágat,
Ha nem hallod a madár énekét,
Gondolj rám, mert megjövök
Akkor is, ha havat fú a szél.
|
h 02/05/24
Kovácsné Lívia
Lelkem fénye hozzád száll,
nálad menedéket talál,
őrizd szívem érted égő lángját,
oltsd el csókjaiddal
a szűnni nem akaró vágyát.
Tiéd a szerelmes szívem
minden dobbanása,
védd, ne bántsa a világ gonoszsága.
Érted reszket éjjelente vágyakozó szívem,
érted kiált lázban égő testem!
Olthatnád vágyamat mézédes csókoddal,
|
h 02/05/24
Kovácsné Lívia
Hálás szívvel köszönöm a sorsnak,
hogy nekem adott téged, nem másnak!
Velem voltál gondban, jóban, rosszban,
akkor is, ha nem hittem magamban.
Szereteted átsegít sok bajon,
tőled olvadok, mint vaj a napon.
Gondunk, bajunk rögtön megoldódott,
ha a két szemed énrám ragyogott.
|
szo 02/03/24
Dáma Lovag Erdő...
Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virág-nyitogató méhek zümmögése,
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi, bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása,
De mindez csak veled,
Soha, soha nem nélküled!
|
visszavonultam...
a magány átszőtte álmaim
visszavonultan
élem sötét, téli napjaim
csend körülöttem...
csak szú perceg az öreg fában
sokat bűnhődtem
vétkeim mocskos tudatában
elfogyni látszom...
a remény is szép lassan elhagy
napfényre vágyom
lágy, tavaszi szellő, mondd, hol vagy?
|
p 02/02/24
Dáma Lovag Erdő...
Kertünkben kinyílott a hóvirág,
Első tavasz hírnök hófehér szála,
Nincs, ki velem együtt megcsodálja,
Hosszú vándorútra mentél!
Távol vagy tőlem, elválaszt a tél,
De veled van mindig szerető szívem.
Emlékeinkhez most is visszatérek,
Visszaköszönnek hóvirág emlékek,
|
sze 01/31/24
Dáma Lovag Erdő...
Elém sodor sorba emlékképek,
Érő búzatábla s búzavirága,
Virágzó mezők, zöldellő vetések,
Édesanyám által dagasztott kenyerek.
Dagasztó teknő mellett állok,
Kis sámlin én is dagasztóvá válok,
Drága Édesanyám megmutatja,
|
cs 02/01/24
Kovácsné Lívia
Megsebzett lelkek
kalitkába zárt remény
még élő holtak
2024. február 1.
|
cs 02/01/24
Kovácsné Lívia
Simítsd meg lágyan, puhán
a vörös rózsa bársonyos szirmát,
s kezed nyomán harmat kél gyöngyözőn,
csillogva, és kinyílik csodás, vérvörös kelyhe,
s érted reszket a rózsa szirma.
A rózsa oly szép, ha a bimbóból kinyílik,
csodálatos látvány, meglátod, tiéd lesz az
áhított boldogság, ez nem ármány.
Nektárját, ha ízleled,
|
Még hiszek a szóban,
a kimondott ígéretben,
még hiszek a jóban,
a régi értékrendben.
Bűvös szóval, tettel,
tán be lehet csapni,
de ki él hamis szívvel,
számot kell majd adni.
Toltak az arcomba
sok-sok hazugságot,
el is fedte harsogva
a valós józanságot.
|
Hívták, hát menni kellett,
anyja sírva búcsúzott,
testvére a kezét fogta,
menyasszonya zokogott.
Vigyázz fiam, ne menj oda,
hol a golyó rád talál,
idehaza, hisz jól tudod,
egész család visszavár!
Kedves bátyám, megyek veled,
őrizlek, vigyázok rád!
Hogy jöhetnél, maradj itthon,
te leszel a férfi már!
|
sze 01/31/24
Kovácsné Lívia
Hideg február
jégvirág az ablakon
fagyos lehelet
2024. január 31.
|
sze 01/31/24
Kovácsné Lívia
Mint rózsa szirma a harmatcseppekre,
úgy vágyom rád éjjelente.
Ne hagyj kedves vágyakozni,
gyere, bújj mellém,
gyere szeretni!
Rózsa szirmán harmatcseppek,
oly jó, hogy vannak
ily boldog percek!
Szeretni lángoló, szenvedélyes
szerelemmel,
odaadó, izzó, felhevült érzelemmel.
Nincs boldogabb érzés ennél,
|
A betondzsungel titkos rejtekén,
szépséges vadvirágok között,
gyomoknak szomszédságiban
egy politikus nőtt a föld fölött.
Mi ez, talán egy új selymes virág,
nem, hát bizony az itt nem lehet.
Hol illatban úszik e gyönyörű világ,
Isten ekkorát nem tévedhetett.
|
k 01/30/24
Pitter Györgyné
Forog a Föld, s én egyhelyben állok.
Valami fergeteges csodára várok.
Csillagporos álom a szememre hullt.
Mellettem fáradtan alszik a múlt,
hajam kócosra simogatja.
Együtt szendergünk,
és az ablakon át
minket bámul
a Hold.
2024. január 29.
|
k 01/30/24
Pitter Györgyné
Kimért időm nem méricskélem,
Napjaimat számolatlanul élem.
A tegnapom már ködörvényben,
A jövőm fénylő napsütésben,
vagy fekete éjsötétben?
Csak jelenem ne olvadjon egykedvű szürkeségbe,
Ragyogjon a szivárvány hét színében!
2024. január 28.
|
k 01/30/24
Dáma Lovag Erdő...
(Elbeszélő költemény)
Norbi, emlékszel még kis korodban,
Mikor kirándultunk a szomszéd városban.
Te megálltál egy kirakat előtt csodálkozva,
Egy kis autó futott, lámpája kivilágítva.
|