Újra kísérti ördöge,
mámoros hajnal hercege,
tölts még egy utolsót, mondá,
s a vér is változzon borrá!
S nem látja, közelgő vész ez,
tompult agya már nem érez,
már kezében is a vesztő,
élet ontó nemzetsebző.
Mondd átok, mi cél vezérel?
Végzeted végzete ér el?
S hiába vár a rút halál?
Ne bújj, hisz úgy is rád talál!
|
h 01/29/24
Pitter Györgyné
Szétszakadt szövet az életünk.
Visszanézve már azt sem tudjuk,
a múltban mit, miért tettünk.
Mit egykor bölcs döntésnek gondoltunk,
hőn vágyott cél volt, elértük, teljesült,
és most mégis, mint romba dőlt vár,
kapu nélkül, sötéten áll előttünk, rá sem ismerünk.
|
Miért vagy hát lelkemnek gyöngye?
Szólj hangoddal, te édes csalogány!
Oly búsan keseregsz e jelenben,
Mégis, mégis szerelemért kiáltsz.
Szárnyad nem rebben, kis kezed hideg,
Csak szomorúan néz reám csillogó szemed.
Nem lelé tekinteted a gyönyörűszépet,
Nyugalmát nem lelé egyetlen élted.
|
v 01/28/24
Dáma Lovag Erdő...
(elbeszélő költemény/
Tavasz volt, faültető tavasz,
Fáradoztam, kiirtsam a gazt.
Csemetefát ültessek helyette, szépet,
Ha Isten is akarja, megéled.
Mélyebbre kell a gyökeret ásni!
Szólított meg egy ember,
Kész volt segíteni,
S ültettük a csemetét,
Szép termés lesz rajta.
|
v 01/28/24
Dáma Lovag Erdő...
Mikor tombol a tél,
Szegény ember csak remél.
Mikor faágat cibálja a szél,
S hidegtől zörög az ablakod,
A magányban csak emlékeid hordozod.
Akkor eluralkodik a csend a szívedben,
Ami mindent befed lelkedben,
S hóviharfelhők úsznak az égen.
|
szo 01/27/24
Kovácsné Lívia
Hideg szél süvít
ma reszket a téli táj
fázik a világ
2024. január 27.
|
szo 01/27/24
Kovácsné Lívia
Bekukucskál a telihold az ablakomon,
lassan éjfél van az órámon.
Kint zuhog a januári hideg eső,
szobámban hűl a levegő.
Vágy zenél szívem érzékeny húrjain,
kezed bársonya simul testem dombjain.
Itt vagy velem,
s ez oly jó nekem.
Szeretni kell szerelemmel,
erre szüksége van minden embernek.
Ölelj magadhoz édesem,
|
Egy kis humor édes anyanyelvünkről.
A 80-as évek elején Sinkovits mondta a Humorfesztiválon és még ő is belezavarodott!!!
Olyan sokszor megkapjuk, hogy a magyar nehéz nyelv.
Hát akkor lássuk Bencze Imre fergeteges összefoglaló versét:
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót.
|
Vízcseppek vájnak utat az ablakomon,
apró tócsákban összegyűlnek,
míg könnyeznek, nem tudom,
örülnek annak, hogy egyesülnek?
Szirmokat fújt tova a szél,
elveszített tavaszi díszletet,
megkondult a torony harangja,
hozott messziről híreket.
|
Ha egy ünnepségen felhangzik Himnuszunk,
Magával sodorja érzelmeinket, bárhol is vagyunk
a világon magyarként, a haza hívó szava.
Ilyen Himnusz csak egy van, nemzeti ima.
Míg mások Himnusza népének diadalát zengi.
|
sze 01/24/24
Bíróné Marton V...
Karácsonyra nagy könyvet kaptam egy éve,
de üresen, címe: Nagymama meséje,
a régi emlékek hű megőrzésére,
hideg, kemény telekről írok ma éppen.
A szántás, vetés készen lett Márton napra,
pihenhet a föld, a magvakat takarja,
istállók, ólak vigyáznak az állatra,
gondozás csak a gazda szép feladata.
|
Nos, ezt is megértem. Betöltöttem a 80-at!
Nem gondoltam a sok betegség után.
Számolj egyesével 80-ig, 40-nél már feladod.
Látod, már ezt is hamar megunod...
Az ünnepet családommal töltöttem.
Ők adták a boldogságot s örömet.
Ajándék volt ez a mai nap,
az idő ilyenkor gyorsan halad.
|
cs 01/25/24
Kovácsné Lívia
Oly jó volt a karodban, mikor átöleltél,
már nem fáztam, te sem reszkettél!
Szemedben boldogság fénye ragyogott,
s én tudtam, az Isten végre nekem adott.
Öledbe bújva oly jó,
egy pillanatra ez volt
a csodálatos való.
Mint a hó alól kikandikáló virág,
mely rácsodálkozik,
ez a világ?
Oly csodát hoztál nekem,
|
cs 01/25/24
Dáma Lovag Erdő...
Elbúcsúztam tőled,
Mint fától a levél,
Halk zizzenéssel földet ér,
Vége lett, ennyit ér.
Nem fáj már az ősz,
Elszunnyadok, lassan jő a tél,
S ha új tavasz jön,
Szívem új reményt ígér,
Ágaimon jön új levél.
Virágillattal simogat a szél,
Húrok dallamával itt a nyár,
Zöld levéllel lombsátor vár,
S nem nézek vissza már.
|
cs 01/25/24
Kovácsné Lívia
Még érzem azt,
hogy itt vagy énvelem!
Még érzem azt,
hogy a két karod átölel!
Még érzem a csókod ízét a számban!
Még érzem azt,
hogy itt vagy nálam!
Még érzem a tested melegét
a testemen.
Még érzem simogató két kezed, kedvesem!
Még érzem az éjszaka bódító varázsát!
Még érzem a szerelem vad lángolását!
|
k 01/23/24
Kovácsné Lívia
Fúj, süvít, tépáz
hideg januári szél
vacog a világ
2024. január 23.
|
Nap-nap után múlik majd a kín,
s visszatér egy cseppnyi fény,
s nem lesz a szó oly fösvény,
s égboltot fest a szivárvány szín.
Beragyog egy igaz, tiszta szó,
mely éltető sugara
gyógyír lesz a panaszra,
mi nem sok, egyszerűen csak jó.
|
cs 01/25/24
Pitter Györgyné
Kilépek egy korty friss levegőért.
Kicsi erkélyemen a külvilág vár.
Virágos-kőrisfám
most meghitten néz rám,
gyöngysor ragyog kopasz ágán.
Mint kacagó örömkönnyek,
hintáznak és oly kedvesek
a csillogó esőcseppek.
Ők a felhők gyermekei,
sóhajtásból születtek,
könnyeinkből, föld vizéből,
mit magas égbe felvittek.
|
cs 01/25/24
Pitter Györgyné
A széllel sétáltam, kéz a kézben.
A nagyvilágról mesélt,
suttogott, elbűvölve nézett,
virágillattal kápráztatott,
körüllengett, táncba hívott,
aztán a tenger felé mutatott,
és a szívemben egy ajtót kinyitott.
|
v 01/21/24
Dáma Lovag Erdő...
Dél van, delet harangoznak,
De más ez a harangszó,
Lelke van a dalnak, harangnak.
Más, mint eddig szólt,
Most a” Himnuszt” zengi
Fel az égig, Isten is örül neki.
Dél van, lelke van a harangnak!
Magyarok, hallgassátok, nektek dalolnak
Hegyek, völgyek, Duna is visszhangozza,
Legyen már szívetek, fületek e Himnuszunkra!
|