A Magellán című egyik televíziós műsorban bejelentették: tudományosan is bebizonyított tény, hogy a léleknek súlya van, mely átlagosan; 4-6 gramm.

Mint a lezúduló vízesés, úgy tört ránk a szerelem
és a sóvárgó szenvedély,
mint egy romantikus regény,
mely elárasztotta szívünket,
s a szerelem legyőzte az ész érverveket.
Fedetlen testünk eggyé vált,
minket egy csodás éden várt,
s mint a rügyek a fák ágaival,
öleltél szorosan és vittél magaddal
a felhők közé boldogan.

Álmodtam egy szép mesét,
hogy szerelmed perzsel, éget, mint tűz vörös lángja,
szívem rabul ejtette a szavaid varázsa.
Mint a tiszta vizű, csevegő csermely édes kristálytiszta vizét,
úgy érzem a verseidbe rejtett varázslatos szavak édes ízét.
Miért e sóvárgó érzés szívem rejtekén,
hisz feledni nem lehet, nem is akarom én.

Kalapom ma sárga szalma,
rajta piros a pántlika,
az arcomon vidám mosoly,
kezemben egy pohár jó bor,
köszöntésre emelem poharam jókor,
emlékezzen rá az utókor,
akinek szülinap van pont most,
Isten éltesse őt sokszor.

2023. július 13.

Nehéz a lég,
a szívünk ég,
itt voltunk nem oly rég,
hiányzol minden nap még és még.
Boldogság kapuja nyílj meg újra,
eltévelyedett gyermekeidet engedd be rajta.
Megjárták a hadak útját,
adj nekik boldogságot, megnyugvást.
Nem kérnek sokat, csak morzsát,
hisz leélték életük javát,
nem hallottad lelkük panaszát.

Itt a nyár, itt a nyár!
Induljunk nyaralni már!
A gyerekek türelmetlenek,
nekik mindegy, bárhová mehetnek.
Jó lenne egy vízparton pihenni,
a habokban lubickolni.
Kirándulni fel a hegyre,
felmászni egy kilátó tetejére,
onnan nézni a szép tájat,
csodálni a magas fákat.
Este egy jó nagyot sétálni,
egy finom vacsorára várni.

Oly boldogság ért, drága unokám,
mert megleptetek minket,
de nagyon ám!
Egy csodálatos kis dédunokával,
a drága, kicsi Hanna Katarinával.
Törékeny, édes kisleányka a mi dédunokánk,
boldogság nézni édes mosolyát!
Szép, ívelt kicsi szája, csillogó szeme, gyönyörű piciny keze.
Csodálatos szépségű leányka,
oly szépen cseperedik,

/Tűzvész:1993-ban/

Kidőlt, bedőlt kicsi ház
Omladozó fala,
Látszik rajta, szebb napokat megélt,
Szorgos volt a gazda.

Nyár van,
rekkenő meleg nyár,
tikkadva esőért eseng a határ.
Sehol egy felhő,
szikrázik a nyári nap sugara,
árnyékba bújik minden ember s állatka.
Vízparton most oly jó úszni
a hűs habokban,
labdázni kacagva
és csobbanva,
mindegy hova,
tóba vagy patakba.
Vidám gyermekkacaj száll a légben,
játszanak a tó vizében,

Nézem a dombokat,
Hegyeket, völgyeket,
Hallgatom csendben
A madáréneket.

Napsugarak fénye
Dédelgeti az ormot,
Nyári szellőcskék
Simogatják arcom.

Oly nagy a világ,
De benne vagyok én is,
A végtelen szívében
Elmerengek én is.

Somlóhegy, 2022. július 10.

Magam vagyok.
Magam lettem újra.
De szívemben felcsendül a hárfa húrja.
Csilingelő dallama oly kedves énnekem,
Mintha szívem boldogsággal vón' tele.

Jöjjetek! Hallgassátok!
Vagy eme boldogságos, mámoros világban ti meg... nem álltok?
Örömének a szeretet zenéje,
Lelketekben megmarad emléke.

Még emlékszem
minden percre,
ahogy megláttalak,
oly tétován indultál felém,
s fogtad meg a kezem,
és úgy néztél rám,
mint aki nem hiszi el,
hogy itt van,
hogy csodát lát.
Egy tétova puszi,
de még mindíg nem hiszi,
igaz vagy sem,
vagy álmodik a szem!
Pedig igaz volt,
ott álltál tétován,

Ha jössz,
én várlak.
Ha ölelsz,
boldogságra lelsz.
Ha csókolsz,
visszacsókollak ezerszer.
Ha adsz,
én is adok szerelmet, valót.
Ha írsz,
én is írok verset
búzavirágról, pipacsról,
szerelemről, boldogságról.
Ha színekbe rejted a gondolatod,
én megfestem a vásznon e szép világot.
Bár izzik a lég,

Megszámláljuk korát
a kivágott fának,
nézzük szép zöld lombját,
hogy nőnek az árnyak.

Arcomon a ráncok
mutatják éveim,
mint a rozsdás láncok,
lassítják lépteim.

Évgyűrűk és ráncok
ringatják az időt,
mint egy békés álmot,
és egy kinőtt cipőt.