A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Falu szélén cseperedő, Halkan gyengéden ringatja, A napnak egyik sugara,
|
|
Rovatok: Vers
De jó volt míg gyerek voltam, Felnőtt élet iskolája, De kemény a csizmám sarka,
|
|
Rovatok: Vers Kis kertész ő kis nadrágban A föld alatti járatban Szereti a gyümölcsöket
|
|
Rovatok: Vers Búcsúzom most tőled, izzasztó forróság, Szívem még érzi virágoknak illatát,
|
|
Rovatok: Vers Elborzaszt a világ...
Pengeéles viták,
szikráznak a szavak,
egyszer lángra kapnak.
Indulatok forrnak,
tettekké fajulnak,
a sátán meg röhög,
ravasz terve bejött.
|
|
Rovatok: Vers Kis tó partján már az ősz jár, Ruha szárad kint maradt, Megélte az ifjúkorát,
|
|
Rovatok: Vers
|
|
Rovatok: Vers Letérdelt elém a hajnal,
nézett rám angyali arccal,
homályba borított mindent,
nem mondhattam neki ellent.
Ne lássam titkait s múltját,
csupán ő magát és vágyát.
Mozdulni sem tudtam akkor,
szabadulni próbáltam százszor.
Aranyló szemével simított,
|
|
Rovatok: Vers Oly régről tör elő, az ősi erő,
egymást ölelő ,örök szerető.
föld, mely mindig termő,
így akarta a teremtő.
Víz, mely nélkül élet nincs,
levegő, mely igazi kincs,
tűz, mely olykor csak úgy lobban,
forrón izzik egyre jobban.
|
|
Rovatok: Vers A feltétlen szeretetről
|
|
Rovatok: Vers Lelkünket egy híd köti össze,
s ez így is marad ezután örökre,
oly sok emlék fűz a régi házhoz,
érzelmek kötnek az öreg fához.
Még ott lógott egyik ágán a hinta,
itt nem volt senkinek sem titka,
beszélgettünk bátran mindenről,
ahogyan láttuk azt a filmekből.
|
|
Rovatok: Vers Boldogan keveredik a sárga a kékkel,
gyorsan összhangba kerül a képpel,
örömtáncot jár az ecset a palettán,
gyengéden simul a vászon oldalán.
Hangulat és alkalom hozza a formát,
festőkés karcolja a hegyek ormát,
fellegek szállnak a háttérben,
ott lapulnak palástként csendben.
|
|
Rovatok: Egyéb A napokban meghalt egy 21 éves fiú, mert az orvos a mellkasi fájdalmára való hivatkozását egy „ majd elmúlik” fél mondattal lerázta magáról. Nem volt kontroll, nem volt visszahívás, hogy ellenőrizzék a panaszt!
|
|
Rovatok: Vers Kócos sugarait kontyba köti a nyár,
lelassul, s egyre többet aluszik már,
engedi, hogy hűs szellő ringassa ágyát,
szürkésebb felhők feladják kabátját.
Nagyot ásítva mosolyog még a földre,
jól bebugyolálta színes köntösbe,
magához szorítja téli álma előtt,
erősen csókolja, mint egy szeretőt.
|
|
Rovatok: Vers Látomásom volt az éjjel, jött felém anyám,
kezét nyújtotta felém, és mosolygott rám
Hosszú útra hívott , ahol a fák égig érnek,
hol a lombkoronák egészen össze érnek.
Hallgattuk a madarakat, ahogyan csiripelnek,
egészen lassan múltak el ezek a percek,
virágokból koszorút fontál hosszú hajamba,
|
|
Rovatok: Vers
Eltűnnek a régi élet tanyái, Egy csendes őszi napon ki erre jár,
|
|
Rovatok: Vers Fehér vagy fekete a táj,
a január csizmában jár.
első virág csírát ereszt,
majd csilingel a föld felett.
Érkezése kikeleti
kalapját is megemeli,
hahó én hóvirág vagyok
havat hoznak az angyalok.
Nemis bánja ha hull a hó
fagytól véd a hótakaró.
|
|
Rovatok: Vers Egy kereszt nyoma kopott falamon
|
|
Rovatok: Vers Mint lebegő falevél Hol magasra röppent Hol csendben magányosan
|
|
Rovatok: Vers Két út két élet, egy pont, mely összeköt végleg!
Egymásra leltünk egykor,
egy napos délután.
Egy röpke perc,
egy pillantás volt csupán.
Megváltozott akkor minden,
fellegek közt jártunk,
a nap lejött a földre,
s csillagok közt háltunk,
felröppentünk a széllel,
|
