Pandémia  itt: Bakonycsernye

      Definíció: Pandémia az emberről-emberre terjedő - jelenleg influenzavírus okozta - világjárvány.

Mire kilábalok belőle, - ha megérem egyáltalán - jelentős mértékben veszítek önmagamból azáltal, hogy emberi kapcsolataim nagy részét már nem fogom tudni visszaállítani arra a szintre , mint volt korábban.

Vörösen kel fel a decemberi hajnal
Nap köszönti a tájat sugarával
A megváltozott világot látja
Sehol egy hópehely a téli világban

Fekete holló fergeteg lepi el a fákat
Sárguló levelek közt, réten ők lakomáznak
Az ember sem fázik az enyhe télben
Felkelő nap őt is enyhe sugárral köszöntötte

Petárdáktól hangos az éj
Csillagként repülnek az égre
Sok kis madár hull a földre
Világít a fény a tó tükrébe

Szólnak,visítanak hangosan a petárdák
Szállnak fel a sötét égre
Így jelzi a keserűen az ember,
Egy  küzdelmes évnek vége

csendben lenni
ringatózni
áldott békés perceken

megpihenni
álmodozni
fénybe tartó terveken

útra kelni
csónakázni
nyílt és tiszta tengeren

szárnyra kelni
égbe szállni
átkarol a kegyelem

Múlik az óév, s a jövő már közeleg,
A szilveszter idén csöndesen érkezett.
Nincs zúgó petárda, és nem tombol tömeg,
A Szabadság-szobornál békesség lebeg.

Az ember ma éjjel józanul néz körül:
Az égről a föld felé csillaghíd feszül.
Múlt és jövő éjfélkor ahogy egyesül,
Új remény, s ígéret ébred fel legbelül.

      Három éve történt...

Barátaim huszonegyezzünk,
majd egész évben, iszunk eszünk,
bút bánatot, most mind feledünk,
ha elfáradtunk úgy lefekszünk.

Ám másnap reggel, a kisüsti,
azt szalonna, kolbász követi,
a colstokot majd zsebre vágom,
vörösbort mértékkel imádom.

Milyen lesz a holnap, ha a holnap jön el,
nem leszünk e tele beteges őrülettel,
romlik a föld népének erkölcsi tartása,
szeretetnek és jóságnak elhamvasztása.

Helyi háborúk dúlják szerte a világot,
még a jó ember is, így kap néha szilánkot,
borzalmas sok robbantás, ártatlan gyilkosság,
majd az ezekkel összejátszó cinkosság.