Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Cikkek

Kovácsné Lívia

Feledni nem tudom

Rovatok: 
Vers

Elfojtott vágyaim messzire repültek el.
Úgy fáj a múlt, már felednem kell!
Sír, visít a téli szél,
most is rólad mesél,
fájdalmas emlékezés,
szívembe mártott kés!
Feledni mégsem tudom,
hisz úgy fáj nagyon,
hiányod megszokni sosem fogom,
a szívem érted ma is zokog!
Téli szél verdesi ablakom,
arcod már rég nem láthatom,

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Mindenki máshogyan szeret

Rovatok: 
Vers

Mindenki máshogyan szeret,
millió fajta a szeretet.

Van, aki csak rád nevet,
s megfogja a kezed.

Van, aki hallgat,
s úgy szemeivel vallat.

Van, aki hévvel,
nagyon nagy reménnyel.

Van, aki csendben, halkan,
hozzád odabújva, nem csak, ha baj van.

Van, aki simogatva lágyan,
hogy beteljesüljön minden vágyam.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

A szív a legfurcsább dolog

Rovatok: 
Vers

A szív a legfurcsább dolog,
hol nevet, s hol zokog.

Kővé is válhat, ha nem vigyázol,
s az élet rajta sokszor átgázol.

Van, hogy szárnyal, mint meleg szellő a nyárral,
vagy mint pillangó a réten, csak bánj vele szépen.

Vágyakozik hiába valaki után,
s érzései tovaszállnak, mint a költözőmadár.

Szepi02
Szepi02 képe

Lelki túra...

Rovatok: 
Vers

Kinek fáj, kérdem, ha nem leszek?
Lelkemre hűs ködfelhőt teszek,
Ne lássák az égben bánatom,
Mikor a könnyeim átlopom...

Főadmin
Főadmin képe

Drága Szeda!

Rovatok: 
Egyéb

A jó Isten éltessen még számos éven át, egészségben ,boldogságban! Boldog szülinapot!

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Megmentettük Tarpát

Rovatok: 
Vers

Mikor még hivatásos katona voltam,
annak idején, kilencvennyolcban.

A Tisza megáradt,
s mi feladatot kaptunk, építsünk gátat.

Uralokkal közelítettük meg a helyet, Tarpa elejét,
nyaldosta a víz már a gátnak tetejét.

Akkora hatalmas vizet még nem láttam,
a gáttetőn csak megrökönyödve álltam.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Ezt vallom

Rovatok: 
Napi idézetek

" Amit mondasz, csak szavak, amit érzel, na azok, mind igazak"

TM

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Somló

Rovatok: 
Vers

Ez a szép hely olyan ritka.
Gyere velem, s feltárul minden titka.

A neve, az Somló.
Itt bor folyik, nem komló.
Nevét a som növényről kapta,
mely régen betakarta.

Oldalán szőlő,
sok szép pincében bor terem,
egyikük sem holmi üres verem.

Tele van finom nedűvel,
mentem én már haza innen 
elég nagy derűvel.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

86 tele

Rovatok: 
Vers

Noszlopon építkeztünk, új volt a ház,
mikor eljött 86 tele,
akkor költöztünk bele.

Hallom, a szüleim mondják,
reggel mikor felkelek,
a hótól az ajtón kimenni nem lehet.

Befújta a szél úgy a havat,
mindenki odabent ragadt.
Még jó, hogy volt emelet,
onnan a hó tetejére rálépni rá lehet.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Katonák voltunk

Rovatok: 
Vers

Katonák voltunk,
az évek alatt, mind egybe forrtunk.
Esküt tettünk, megvédjük a hazát,
s ellátjuk bárki baját.

Katonák voltunk,
hol árvízen, hol hómentésen,
zsákot pakoltunk, éhezőknek kenyeret,
s tejet hordtunk.

Tettük, amit kellett,
sokszor mondani sem kellett.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Egy kusza érzés

Rovatok: 
Vers

Egy érzés csupán,
mikor ködös hegyek várfokán,
üres hollófészekben károg a magány.

Tavaszi nap, a simogató szél mesél,
szíved még valami jót remél.

Vadvirágok illatát 
ontják tavasszal rétek és a fák,
gondolod, lesznek még csodák?

Nyári éjben hullócsillag suhan az égen,
még hiszed, lesz olyan, mint régen.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Álom

Rovatok: 
Vers

Álmodtam, hogy kivirágoznak a fák.
Nem hallottam erdőn többé fűrésznek szavát.

A világot nem tettük jobban tönkre,
s a nagy gyárak eltűntek örökre.

Álmodtam, hogy virulnak mindenfelé a vizek,
nem szennyeztük őket, s ihattunk forrásból tiszta vizet.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Komádi a második otthon

Rovatok: 
Vers

Az embert sokfelé sodorja az élet,
engem is elsodort egy helyre,
mely örökre szívembe égett.

Katona voltam, s legjobb barátom
Komádiba meghívott.
Szülei, testvérei, rokonai éltek ott.

Lenne egy kis munka,
a kertben egy akácfa van útban,
ki kellene szedni, gyere segíteni.
Menjünk, mondtam.

Kovácsné Lívia

Köszönöm

Rovatok: 
Vers

Leéljük lassan az életünket,
még létezünk,
fogjuk a két kezünket,
mert szeretünk,
együtt jó nekünk!
Köszönöm,
hogy vagy nekem,
hogy szeretsz engem,
itt vagy velem,
ha kell, vigasztalsz engem,
soha nem feledem!
Maradj velem,
amíg az ég engedi, kedvesem!

2024. november 12.

TM

Bársony Róbert
Bársony Róbert képe

Árnyjáték

Rovatok: 
Vers

A Hold fénye mellett lassan ballagtam hazafelé 
A városszéli megállóból egymagam a hidegben
A rozsdás kandeláberek fénye árnyékot vetett az aszfaltra 
A saját árnyékom kísért ismét a megszokott utamon.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Egyszerűen a boldogságról

Rovatok: 
Vers

A boldogság a lélek szerelme.
Életöröm, szárnyalás, szárnyak nélkül,
amikor a szeretet melléd ül,
amikor a pillanat dédelget,
amikor keringőt táncol a lelked,
amikor egy belső hang átölelve becéz,
amikor szívedet simogatja egy láthatatlan kéz.
Amikor az égre nézel és érzed, hogy Isten rád visszanéz.

2024. november 11.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Hűségem

Rovatok: 
Vers

Hogy halmozottan fájjon az élet,
és mégis megmaradjak szeretetben, Uram,
megpróbálsz engem, Istenem.

*

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Emlék vagy csupán

Rovatok: 
Vers

Találkozol valakivel, elköszönsz,
benne már emlék vagy csupán.

Az idő halad, elmúlik a pillanat,
s máris csak emlék marad.

Az élet csak emlékekből áll.
Egyetlen egy pillanat a most!
Úgy vigyázz rá, össze ne taposd.

TM

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Emlékek

Rovatok: 
Vers

Vannak szépek,
melyek benned csodálatos képek.

Vannak rosszak,
melyeken eltöprengsz, akár naphosszat.

Vannak mélyek, melyeket alig érsz el magadban,
olyan mély kút fenekére tértek,
csak néha jönnek fel onnan, s ha kérted.

Vannak újak,
melyek frissen a szívedhez simultak.

Felső Tamás
Felső Tamás képe

Régi karácsonyok

Rovatok: 
Vers

Mindig úgy vártam, előtte éjszaka már alig háltam.
Izgultam, mi lesz, vártam a fát, s vele apát.

Eljött a napja, délután kiment, hogy befaragja.
Az ablakon át csodálattal néztem, ahogy hullott a hó,
a tájon lett szép fehér takaró.

Közben anyám a konyhában sürgött,
húgom még kicsi volt, valamivel a járókában csörgött.

Oldalak