Sósak a könnyeim,
sós az izzadságom –
tenger-utód vagyok
valamilyen ágon.
Ha nyári délután
rám tör méla álom –
egy ős hal úszik át
óceáni hálón.

Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs,
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.

Gúzslandon kelendő áru a madzag,
kenderkötél, selyemzsinór és vaslánc.
A harakirivel rokon a hastánc,
s fülsüketítő a csattanó maszlag.

Én csak egy vagyok a sok páciense közül, akik segítségért fordultak Önhöz tartalmas pályája során.

Két kezemben a fény markolata,
Vele négy égtáj felé suhintok,
És bele döföm a forró Napba,
Úsznak köröttem a zöld moszatok,
Párásodó szemmel, vacogó foggal
Lélek-lángok is melegítenek,
Sikolytok, melyeket más nem hall,
Bepólyázom égési sebemet,
Aknára-futó, kevés reménnyel
Narancsos, vagy ólom alkonyatban,

575575

A gondolat, ha megérint, tartsd lelkedben,
s ha szükséges lesz, vedd elő, Tiéd.
Fényleni fog, s nem botlasz meg a kövekben.

A határ benned van. Átfed sok lelkeket
Székelynek lenni ó Istenem más.
Ha járod a földeket markold rögeit.

Persze, az a holnap azért elég nagy túlzás volt. Igaz, hogy másnap mindketten bejelentkeztek a kivizsgálásra, de időpontot csak két hét múlva kaptak. Laci már nagyon szégyellte a hirtelen durva kirohanását.

rebben a pilla és dobban a szív
csattan a csók és a dal táncra hív
röppen az óra a ritmus remeg
lüktet a vérem megőrjítelek

Felhők közt száguldok,
elvakít a kék ég,
lenn a fenyves suttog:
"Hozzád visszatérnék!"

                                          Jelenetek egy házasságból

Egyedül ülök a hűs folyó partján,
nézem, a fák a vízbe hajlanak
leveleik, mint gyermek anyja karján,
remegve még egymáshoz simulnak.

Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért!

.
A határ benned van. Átfed sok lelkeket
Székelynek lenni ó Istenem más.
Ha járod a földeket markold rögeit.

Összetartja könny, s Házsongári temető.
Kolozsvári ló. Ott vágtat Mátyás
egy helyben, s utolérik az évszázadok.

Álmom reggelre feledem
fukar hozzám a jelenem
bennem kallódó foszlányok
ízre színre nem találok

Vajh' mikor is történt, már igen nagyon régen,
éppen ezerhétszáz éve talán.
Ha nem így lenne, hát nem mondanám,
de így maradt fenn sokak emlékezetében.