Ismét fellángolt a pusztító tűz
Láng nyelve nyargal  tájon
Zokog aki megéli
Menekül, ki életét félti

S fúj a szél a kegyetlen
Sem embernek,
Sem állatnak nincs kegyelem
Vad csikóként vágtat a tájon
Felperzsel mindent,
Nincs ki útjába álljon.

Várj még kicsit kedves,
ne hagyd el ezt a padot,
mielőtt még hosszú útra,
egy hamis világ csábított.

Télapócska pihenj kérlek!

Megremegett a festő keze,
ahogy a víztükröt festette,
vagy a szél borzolt fodrokat,
lett így a táj mosódott tükre.

Dalolj nekem te kismadár,
az újra lomba zöldült faágon,
alatta majd egy kis katicabogár,
rászállva pihenni fog a vállamon.

Pátosszal írnék rólad
Adventem...

Minden gyermek már türelmetlenül várta a Mikulást. Napokkal előtte lázasan tisztogatták a kis csizmájukat. Szüleiktől minden nap megkérdezték mennyit kel még aludni?

Begyújtottunk a kandallóba
Hideg idők járnak
A kis unokáim a Télapóra várnak
Nagy izgalom, a várakozás
Mesét mondok ami csodás

Télapó megigazgatja szakállát
Ideje már elindulni
Gyerekekhez útra kelni
Kikészíti a szánkóját

HAGYOMÁNYAINK

+

Halottak napján

A szorgalom vagy semmittevés,
mond végül hova vezethet?
temetőbe-sírkertbe a csendbe,
mindenkit rang nélkül temetnek.

Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek

Hát legyen a vers szabad!
Amerre akar, arra szalad –
ne legyen kötött az istenadta:
nyitott az ég, s a vers alatta.
Ne álljanak a sorok vigyázzba,
tömböket minek alkossanak?
Hogy jegye legyen a strófája,

Gyertya lobban 
Advent vasárnapján
Szívünkben hitünk lángja ég
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét

Harang kondul szép a hangja
Templomba hív áhítatra
Advent napján,szíved vizsgáld
Szóljon Istenhez hittel imád

Imádságot mondj hitünkért
Családunkért,nemzetünkért
Legyen ünnep minden napod
Gyermek Jézust így várhatod

Betlehemi jászol fölött
Fényes csillag ragyog
Hírdeti fényességgel
A Megváltó megszületett!

Ragyogj csillag, mutasd az utat
Gyermek Jézus jászolához
Vezess el mindnyájunkat
Hogy fény, s szeretet
Árassza el szívünket

Édesanyámra gondolok,
Ha ajándékot horgolok
Karácsony közelgett
Gondoltam csillag terítőt készítek.

El is kezdtem Luca napján
Két kezem járt szaporán
Kis csillagvirág mégis oly kevés,
De nem adtam fel a reményt

Szegedi Karácsony 

Áll a Kárász utca sarkán
Egy óriás fenyő
Díszbe öltözött
Hísz a Karácsony eljő
Fények ragyognak ág koronáján
Színes csillagok világítanak ágán

Ó milyen csoda szép
Ünnepi ruhája
Gyermeki örömmel
Felnőtt is csodálja

Télapó jár a kert alatt.

Korán keltem útra,
épp hogy pirkadott,
ott a horizont fölött,
csak sejtettem a Napot.