Mesélek a csillagokról
Forró nyári ég alatt
Göncöl szekéren ülve
Száll repül a gondolat

Őstermelő költő lennék,
magyar ugar poétája.
Karácsonyra verset tennék
minden díszes fenyőfára.

   Nagyon régen történt, de mai nap is emlékszem, arra a régi-régi karácsonyra, mikor jó apám elment az erdőbe, hogy egy szép nagy fát hozzon nekünk. Meg is hozta és boldogok voltunk, hogy milyen óriási  karácsonyfánk lesz.

Ugye nem baj, nem nagy vétek -
szeretném, ha szeretnétek!
De jó lenne: gondolnátok,
ahogy én is folyton rátok!

Megint én rontom el a Karácsonyt –
ez nálam már ősrégi hagyomány.
Mert ahogy eddig, most sem hagyom ám
szó nélkül – bár lerágott, talált csont –
új kufároktól hangos a templom,

Ballag a vén sőre, kíséri a paraszt,
Nehézkes a léptük, míg az eke siklik.
Le a földre bámul, melyből vékony araszt
Fordít föl az eke, amíg a nap izzik.

Csöndre szelídült
a téli ég

Hányszor hallottam,
harangunk zúgását,
ahogy jelezte a délidőt,
vagy a misékre hívását.

  A történet szereplője – nevezzük Zsófinak - sok évvel ezelőtt, egy híres, patinás iskolában dolgozott. Aztán férjhez ment. Három és fél év alatt született három gyermeke, így nem kellett sokáig gyesen lenni…

Hatéves korától táncol. Klasszikus balettet.

A legjobb szándékom ellenére is visszájára sült el a kapanyél a kezemben:úgy vagyok itt köztetek, mint aki láthatatlan.

Ezek ők, kik
futó szélnek
fiút szülnek
rágalomnak

Mint aki a Mérleg jegyében született
Mezei István

Eljött az utolsó hava az évnek
Lelkem beöltöztettem
Várakozó szépnek
Örülök a reménynek
Melyet szívem óhajtva vár

Ők azok kik
birtokolni
bátrak ölni
izmusokban
izmosodnak
fáradalmuk
gyümölcsei
forradalmak
munkát másnak
kenyeret maguknak
a jó szóból nem értenek

A vízhiány, háborús konfliktusok, a termőföld erejének kimerülése, sivatagosodás, vagy éppen a marhahúsfogyasztás növekedése miatti a legelőterület növelése céljából történő erdőirtások következtében fellépő áradások menekülésre késztetik az embereket. Ez utóbbi esetben üvegházhatású gáz kerül a levegőbe, ami a klímaváltozást is felerősíti.

Ismét fellángolt a pusztító tűz
Láng nyelve nyargal  tájon
Zokog aki megéli
Menekül, ki életét félti

S fúj a szél a kegyetlen
Sem embernek,
Sem állatnak nincs kegyelem
Vad csikóként vágtat a tájon
Felperzsel mindent,
Nincs ki útjába álljon.